Ugye megvan az az érzés, amikor valami már egy ideje megváltozott, mégsem tudunk ahhoz hamar alkalmazkodni. Ahogy a Limp Bizkit „reagált” az autotune-ra a Loser című sláger utáni betétben, azzal az érzéssel mentem el Baukó Attila, művésznevén Azahriah EFOTT-on tartott koncertjére szombat éjjel… Holott rendszeresen lép fel külföldön és tölti meg Megvan, mennyit keresett Azahriah és csapata a három Puskás Arénás koncerttel 2024. June 17. 09:01 egymás után három napra a budapesti Puskás Arénát.
A korábban Paul Street néven befutott véleményvezérnek nem volt egyszerű a dolga, mivel előtte a Halott Pénz már magasra tette a lécet. Slágereiket skandálta az aktívan bevont közönség, a kezek végig a magasban voltak, egyesek még barátaik nyakába is felültek.
A fesztiválozók jó része a zenekar fellépése után maradt a színpad előtt, úgyhogy a létszám végül annyira megnőtt, mintha kétszer odacsődítették volna Körmendet, Sárvárt és Szentgotthárdot négy futballpályára. Mozgásra alig maradt tér.
Este fél 12-kor aztán a színpad sötétbe borult, a díszletből egy-két elemet lehetett csak látni, kinézetre pedig egy metalcore koncert nyitányára emlékeztetett. A közönség soraiban pedig már zengett a „Ria, ria, Azahriah”. Végül mindenféle különleges koreográfia nélkül megjelent a színpadon - a már megszokott halászsapkájában, gitárral a kézben - a fiatal művész.
A műsor a Puskás Arénás koncertekhez hasonlóan az Introvertált dallal kezdődött, amelyet a Miafasz követett. A tömeget azonban láthatóan nehezen lehetett cselekvésre bírni, ami talán a művész visszafogottságának volt köszönhető.
A koncert ezután kissé kaotikussá vált, hol angol nyelvű hip-hopot játszott Azahriah, hol magyart angollal keverő tinglitanglival felérő reggae-t, néha pedig rockkal kevert, egyetlen műfajba sem besorolható zenét játszott. Mindezeket kisebb-nagyobb gagekkel (például: „friss szám, most vettem ki a sütőből”, „Desh most lelép, de mi folytatjuk a menetrend szerinti járatunkkal” vagy „ez itt az Azahriah zenekar”) vagy drámai bejátszásokkal toldotta meg, kicsit talán többször a kelleténél.
A hatodik sláger környékére azt láttam a közönségen, hogy néhányan már kezdték unni a sok idegen nyelvű nótát és terápiás jelleggel nekiálltak Korda György melódiákat zengeni – aki párszáz méterrel odébb egyébként szintén koncertet tartott.
Ekkor már azt hittem, valójában csak túlbecsülik Azahriah-t, aki zenélni ugyan tud, de műsort csinálni kevésbé. Aztán mintha hirtelen megszállta volna valami. A 3kortynál az előadó a kísérőit is kiküldte a közönség elé, a dal pedig kiegészült a basszusgitáros (a riff picit emlékeztetett a Windows 95-ből ismert Passport című MIDI zenére) és a gitáros Slash-szerű szólójával is.
A lassúzós gát után újabb pozitív fordulat következett. Azahriah a Santa Monicánál felhívta a vele rendszeresen együttműködő Desh-t a színpadra, akinek sikerült megtalálnia a partigombot, és Azahriah szám végi gitárszólójáig el is lopta a show-t. Itt érkezett el a pillanat, amikor a tömeg elkezdett tombolni és lelkesen énekelni.
Aki számára nem volt ismerős a Habibi dalszövege, az nem valószínű, hogy egyből felismerte volna a számot. Az eredetileg kortárs hip-hop jegyekkel ellátott szerzeményt a kettős rockszámként adta elő, már csak a pogózó tömeg hiányzott.
A lassabb RÉT és Tisztán iszom után következett a mind1, melynél azt hittem, az első refrén után véget ér az egész koncert. A tömeg skandálta a refrént, ezt viszont szünet követte. A fő fellépő kérte a vakukat a magasba, majd összehozta a koncert méltó lezárását.
Azahriah estje némileg emlékeztetett a Måneskin 2023-as budapesti fellépésére, ahol a hangulat csak a koncert második felére oldódott fel. A művész színpadi személyisége viszont még mindig nem bontakozott ki teljesen. Az esemény alatt végig alázatos és szerény volt, ugyanakkor mindvégig segítette a humora.
Karakterének hiányosságát viszont kompenzálta a sok-sok vizuális inger: lángszórókból, tűzijátékból és konfettiágyúból nem volt hiány, sőt megkockáztatom, néha kicsit túl lett hajtva. A koncert második harmadától aztán a hatalmas szárazjég-mennyiség kis túlzással ködbe borította az egész fesztivált.
A koncert legfőbb negatívumáról azonban a fellépő nem tehetett. A hangosítás szemből, a színpadtól kb. 50 méterre abszolút jó volt, ugyanakkor közelebbről a basszus megmozgatta a levegőt, a két szélen pedig a középhangokat (az énekhangok többsége ebben a frekvenciasávban helyezkedik el) nem lehetett igazán jól hallani.
Mindenesetre a 22 éves tehetségen látszik a fejlődés, és remélhetőleg a következő fellépésein is képes lesz meglepni a közönségét.