Reggel van, csörög az óra, felébredünk és már pörgetjük is a legfrissebb híreket a közösségi oldalunkon. Néha meg-megakad a tekintetünk egy képen vagy poszton. Aztán görgetünk is tovább. Van, aki pár órája posztolt magáról egy képet, de várjunk egy kicsit, hisz még csak reggel 6 óra van. Mit csinált vajon Ő hajnali 3-kor? Nem aludnia kellett volna?
Ugye ismerős az előbbi történet? Sajnos manapság egyre jobban beszippantja a közösségi média az embereket. Kortól és nemtől függetlenül, már mindenki "fent van" valamelyik oldalon, legyen szó óvodás gyerekről vagy nyugdíjasról. Aki nincs fent a világhálón, az szinte nem is létezik. De vajon meddig mehet ez így?
Ms.& Mr. mindig tökéletes
Ma mindenki azt szeretné, hogy minél többen likeolják a képét, minél több ismerőse legyen, szóval mindenki híres szeretne lenni. De abba vajon hányan gondoltak már bele, hogy ez a túlzott versengés emberek tömegét teszi tönkre? Sokan depresszióba esnek, mert nem kapnak annyi kedvelést a képükre, amennyit szerettek volna, sőt van, aki már öngyilkos is lett ezért. Talán abszurdnak tűnik, de sajnos igaz. Sőt, nem csak depressziót vagy öngyilkossági kísérletet, hanem étkezési zavarokat is okozhat a túlzott függőség. Mindenkinek tökéletes az alakja, legalább egy héten minimum 5x edz és "csak" nagyon egészséges ételeket eszik, nem csoda hát, hogy az ember rosszul érzi magát a bőrében, ha nem így él. De nem csak a magunkról készült képeknek kell tökéletesnek lennie, hanem mindennek amit épp csinálunk. Ha edzettél, akkor nem árt feldobni egy edzős selfie-t, hisz ha nem jelentkezel be, meg sem történt. De ha épp kávézol, akkor az is teljesen természetes, hogy először csinálsz vagy 10 féle beállítású képet és csak utána állsz neki elkortyolgatni amit kértél, nem baj ha már kihűlt. Ez vajon normális? Szerintem nem!
A következő megálló: Facebook-pályaudvar
Az csak az egyik káros hatása a közösségi médiának, hogy megbetegíti az embereket. A másik és talán sokkal rosszabb dolog, hogy teljesen elszigeteli az embereket egymástól és a külvilágtól. Ha valaki utazott mostanában Budapesten metróval, akkor tudja miről beszélek. Nem kell attól tartania senkinek, hogy azért felejt el leszállni a következő megállónál, mert épp egy nagyobb beszélgetésbe bonyolódott. Ahogy attól sem kell félnünk, hogy valaki segítséget kér tőlünk, vagy netán átadja nekünk a helyét. Csupán "lényekkel" fogunk találkozni, akik éppen zenét hallgatnak, e-könyvet olvasnak vagy csak szimplán frissítik az oldalukat. Történhet felőlük bármi, lehetsz rosszul, szállhat fel kismama ők ezt észre sem fogják venni, ugyanis a telefonjaik rabjai.
Jó helyen járok?
Megérkeztünk. Leszállunk a metróról 5 perc séta és ott vagyunk a munkahelyen. Nézzük mibe "botlunk" addig? Rohanó emberekbe, akik valószínű azt sem tudják, hogy épp hol vannak, csak mennek a telefonjuk után. Nem vicc, az elmúlt időszakban megszaporodott az elütéses balesetek száma, mert a gyalogosok egyszerűen nem hajlandóak körülnézni, mielőtt lelépnének a zebrára. Míg régen az emberek térkép segítségével bárhova könnyen eljutottak, addig ma gyakran kötnek ki meglehetősen furcsa helyeken az úti céljuk helyett. Ez azért fordulhat elő, mert nem fel sem nézünk a telefonunkból, hogy épp merre járunk, csak követjük az utasításokat ész nélkül.
A folytonos nyomkodásért hatalmas árat fizetünk az egészségünkkel. Hallotta, hogy van már olyan betegség, amit Facebook-betegségnek hívnak? Nem másról van itt szó, mint arról, hogy folyamatosan lefele nézünk a telefonunkra, s egy idő után szép lassan elkezd deformálódni a nyakunk és a gerincünk. Az ujjaink is eltorzulnak egy idő után a folyamatos pötyögéstől. A látásunk mennyire romlik, szinte már elenyésző dolog, de ha így folytatjuk, lassan zombivá válhatunk a sok kék fény miatt.
De vajon tényleg ez lenne a normális?
Az, hogy emberek egymás mellett ülve inkább online beszélgetnek, mint élőben? Az, hogy néhányan azt sem tudják éppen hol vannak, csak mert annyira lefoglalta őket a telefonjuk? Meddig fajul még ez a világ? Mikor vesszük végre észre, hogy teljesen rabszolgái lettünk az online világnak? Reméljük minél hamarabb!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
