Barátaimmal mászkáltunk este, egyik haverom pedig épp egy házibuliból csatlakozott hozzánk. Ez amúgy mind szép és jó lenne, csak a srác kicsit be volt lelkesedve. Neki nem volt semmi baja, viszont akik még a bulin voltak, már rendesen kikészültek. Nem ismertünk senkit, igazából azt se tudtuk, hogy kik vannak odafent, de a hallottak egyből futásra ösztönözték a lábainkat, fel, a lakásba. Van, aki csak röhögni akart a sok zsenin, rajtam kívül pedig legalább 1 ember volt, aki segíteni óhajtott. Kellett is.
Felértünk a lakásba, és amint kinyílt az ajtó, megcsapott minket A SZAG. Csupa nagybetűvel. A folyosón nagyon nem lehetett járni, csak csúszkálni, nem részletezném, hogy min, de félig meg volt emésztve. Beérve a nappaliba találkoztunk két lánnyal, meg a vacsorájukkal. Az asztalon üres üvegek voltak, nem is kevés, nem is gyenge.
Továbbhaladva a konyhában találkoztunk egy fiúval, aki megkért minket, hogy ne engedjük neki meg, hogy tovább igyon, mert az apja csak fél egyre jön be érte. Teljesen el volt ázva, járni nem nagyon tudott, és még csak háromnegyed kilenc volt. A fürdőben egy csini kis sarokkád volt, jó nagy, sok víz fért belé, de a jelenlévők csak egy nagy vödröt tudtak belelátni. A kád negyede már fel volt töltve, csak sajnos nem fürdeni készültek…
Én személy szerint mentőt akartam volna hívni, ugyanis ketten olyan állapotban voltak, hogy rajtuk már csak egy éjszaka segített volna a detoxban. Amint meghallotta tervemet a házigazda, aki egyébként a fő kádtöltő volt, először bambán nézett rám – fogalmam sincs, ki volt az, és ő is hasonlóan volt velem -, majd mondta, hogy nem kell ide mentő, mert már felhívta az édesanyját. Bravó.
Anyuka ebben a pillanatban be is lépett a lakásba, és mondhatom, nagyon örült a látványnak. Egy másodperc töredékéig, ugyanis utána megcsapta jó barátunk, a szag, és csupán fél percbe telt neki, amíg teljesen lefagyva feldolgozza a látványt.
Először ordított a két lánynak a nappaliban – amikor otthagytuk őket, még mindketten ültek, de a mama érkezésekor már a földet csókolták -, aztán velünk. Hogy hogyan lehettünk ekkora barmok, hogy várjunk, minket nem is ismer, na és hogy mi mégis kik vagyunk. Vázoltuk neki a helyzetet, hogy társaságunk egyik tagja meg volt hívva, de amikor eldurvultak a dolgok, lejött nekünk szólni, mert tudta, hogy a környéken vagyunk, és a segítségünket kérte.
Ekkor egy picit megenyhült az arca, hogy „Hál’Isten, vannak itt normális emberek is”, de ez tényleg csak rövid ideig tartott, egészen addig, amíg át nem csúszkált a konyhába, ahonnan a fürdőszoba nyílt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy itt az ideje lelépni, és a lépcsőház alján még hallani lehetett a hölgy rendkívül visszafogott reakcióját.
Nem kell 3 óra alatt egy alkoholista éves fogyasztását legurítani éhgyomorra, 14-15 évesen. Üljetek össze a haverokkal, iszogassatok, röhögjetek sokat, táncoljatok, hallgassatok zenét, menjetek a Mekibe 4-5 alkalommal egy este, de ne igyatok bután, összevissza, mint egy gödény. Nincs értelme, nem emlékszel semmire, és még a húsleves sem segít a másnaposság ellen. Ráadásul az IHB buliknak (iszunk, hányunk, belefekszünk) a legkellemetlenebb része a bizonyos H, amit igen nehéz kiszedni a hajópadlóból, ruhából, hajból…
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
