Év elején gondoltam egyet, hogy mennyire jó lenne megcsinálni az előrehozott érettségit angolból – gimi másodikban, nem gondoltam át eléggé –, hogy jövőre több órát tudjak felvenni, és akkor az angol kiesik, több lyukasom lesz, és a többi, és a többi és a többi, de vizsgatapasztalatok híján kicsit kemény diónak bizonyult.
Az első hónapok viszonylag lazán teltek, tanárommal átbeszéltük az osztályozóvizsgákhoz szükséges nyelvtani anyagokat, a szóbelik tételeit, és minden hétre kaptam gyakorlásnak egy közép és egy emelt szintű érettségit a korábbi évekből. Én az angol.info oldalt használtam az átláthatósága miatt, fent vannak az előző évek feladatsorai megoldókulccsal és hanganyaggal együtt.
Január környékén kezdődött a felkészülés keményebb része, amikor nekiálltunk a végzős tankönyvnek. Az egyébként nehéznek nem mondható témaköröket kicsit elrettentővé varázsolta az a hatalmas szószedet, ami tele volt olyan szavakkal, amikkel 10 éves angoltanulmányaim során egyszer sem találkoztam (ehh).
Februárban kisebb „tőr a szívbe” effekt volt a pillanat, amikor megkaptuk az érettségis papírokat (konkrétan barátnőmet és engem a sírógörcs kerülgetett, hogy „Úristen most komolyan érettségizünk? Hát mi nem vagyunk normálisak, miért csináljuk ezt? Te jó ég!”), de pár hét alatt sikerült kilábalnunk a teljes letargiából.
Aha. Ez körülbelül áprilisig tartott, amíg el nem jutottam a könyv utolsó leckééig. Ott annyira szíven ütött, hogy a törikönyvemből ismert fogalmakkal találkoztam már az első feladatban (Magna Charta Libertatum, most komolyan??), hogy becsaptam a könyvet, bevágtam a sarokba, és szellemidéző stílusban magam elé motyogtam, hogy „Ez csak egy rossz álom, nem érettségizem, nem osztályozózom, mindjárt felébredek.”, de nem. Egy hét volt hátra az osztályozóig, az agyam majd’ felrobbant a rengeteg tanulástól. Nem voltam szívderítő látvány.
Tekintettel arra, hogy tizedikes vagyok, nekem három évből kellett levizsgáznom érettségi előtt. Most itt kicsit belekeverném a szinteket, hogy könnyebben el tudjátok helyezni fejben az osztályozókat és az érettségit. A tizedikes osztályozó B1-es szintű (rákerestem, nagyon szép fantázianevet kapott, ez a küszöbszint), a tizenegyedikes B1+, a tizenkettedikes pedig B2-es (középszint). Ezeket csak azért érdemes megemlíteni, mivel hivatalosan a középszintű érettségi A2-B1 szintre tehető, az emelt pedig B2, ergo az osztályozók nehezebbek, mint a középszintű érettségi. Cuki.
Lementek az osztályozók, írásbeli és szóbeli egyaránt, úgyhogy lényegében túl voltunk a nehezén. Az már egy másik kérdés, hogy úgy néztünk ki, mintha a Walking Dead-ből léptünk volna elő (alvás híján kávé-energiaital kombóval próbáltuk ébren tartani magunkat). Miután mindhárom írásbeli megvolt, rá kellett jönnünk, hogy ez nem is olyan para, mint amilyennek tűnt. Az osztályozó szóbelije tökéletes gyakorlás volt az érettségiéhez: tételt húztunk, volt témakifejtés, monológ és párbeszéd is.
Ezután volt két hét az érettségiig, ahol elvileg „nagyon komolyan készültünk”, gyakorlatilag pedig mindennel foglalkoztunk, csak a tanulással nem. Nálam a felkészülés annyiból állt, hogy angolul néztem sorozatokat – mint eddig mindig –, csak most nem állítottam be angol feliratot. Wow.
Az érettségi egyébként az osztályozók után nagyon kis aranyos volt. Az első rész, az olvasott szöveg értése 15 perc feladatmegoldás és 45 perc kulturált unatkozás volt, a nyelvhelyesség újabb 15 percet vett igénybe, a hallott szöveg értése csak azért volt fél óra, mert nem lehetett átugrani a második hallgatást, az íráskészség hossza pedig abszolút emberfüggő volt, annak megfelelően, hogy ki mennyire gondolta át és dolgozta ki a feladatokat. Ugyan a szóbeli még hátra van, de az már tényleg csak meggy lesz a tortán lévő habon.
