Mindig is viszolyogtam kicsit az ilyen egyhetes buliktól, ami egyébként a magyar szervezők mániája, minden fesztivál 5-6 napos, a Sziget mínuszadikokkal együtt egy hét, miközben külföldön a legtöbb helyen 3 nap alatt lezavarnak mindent. Fárasztó, nem is kifejezetten egészséges, meg amúgy is, kinek van erre ideje?
Aztán itt van a Rakéta, ami ugyan szintén 7 nap buli, de olyan okosan van összerakva a program, hogy simán lehet közben pihenni. A szervezők belátták, hogy nincs olyan ember, aki mindenféle zenét szeret. Aki azt mondja, hogy minden műfaj közel áll hozzá, az vagy hazudik, vagy nincs önálló, kiforrott ízlése. És ezért tök jó, hogy a Rakétán műfaji blokkokba vannak szedve a fellépők, és minden nap másféle buli van. Hétfőn elmegy az ember egy punkbuliba, kedden ki lehet hagyni az okoskodó gitárzenéket. Szerdán jó kis pszichedélia, csütörtökön otthon tévézés a Toldis kísérleti elektronika helyett. Pénteken pici techno, szombaton strandolás, vasárnap meg záróbuli, előtte egy kis Fran Palermóval Belfeszten. Simán ki lehet hagyni napokat úgy, hogy az ember nem marad le semmiről, ami érdekelné. És ez így nagyon ügyes!
Volt végül egy tök jó hetem, és még meg se haltam a végére, találtam egy csomó jó zenekart, és igazából ez az, amiért idejöttem. A Rakéta Fesztivál egy nagyon jó kis kezdeményezés, amit érdemes követni. Jó a zenekaroknak, mert akkora közönséghez jutnak el, amekkorához önerőből nem biztos, hogy menne, és jó a zenekedvelőknek is, mert megismerhetnek olyan tehetséges bandákat, akikkel máshol amúgy nem találkoztak volna.
