Beindult a fesztiválszezon, ami azt jelenti, hogy már hivatalosan is nyár van. Ezt egyébként a monacói F1-es futamnál szoktam először érezni, ami meg szintén pont most volt vasárnap, úgyhogy az évszakváltozás ténye a jó idővel együtt az arcomba robbant a napokban.
A Rakéta Fesztivál első napját a főszervező, Lang Ádám zenekara, a Veszélyes Faszfej nyitotta meg az A38 hajón. Meg is próbáltunk odaérni a fél hatos kezdésre, okulva a tavalyiakból, amikor a Rakéta felét teltházas klubok előtti sorbaállással töltöttük, csak kicsit túlvállaltam magam az alapozó bevásárlásnál, úgyhogy Faszfejéket kintről hallgattuk. Ekkor egyébként még csak szállingóztak az emberek a hajó felé, úgyhogy most nem kellett azon aggódni, hogy beférünk-e.
A következő zenekar volt az, akik miatt én egyáltalán kitettem a lábam a hűvös lakásból, a Központ Elhárítási Terror. Egy csapat tizenéves gimnazista fiú, akikről senki nem mondaná meg ránézésre, hogy per pillanat az ország egyik legjobb tróger, trágár, politikára érzékeny, de azért a világra elég nagy ívben szaró punkbandája. Itt már volt annyi ember, hogy lehessen pogózni, a KET meg úgy baszta alánk a darálót, ahogy az valamilyen nagykönyvben biztosan meg van írva.
A pogó alatti folyadékveszteséget pótolni kellett, úgyhogy a Rosa Parks koncertjét egy kisboltban, a Deep Glaze-t pedig a Duna-parton töltöttük, viszont a Bombardier 600 forintról le volt árazva kettőhúszra, ez vigaszt jelentett a nehéz percekben. A Gustave Tiger alatt már újra a fedélzeten voltunk, addigra a nap is lement, meg a közönség is előkerült, ami nem meglepő, miután a zenekar új albumát agyonmagasztalta a szakmai sajtó, plusz szerintem ők az egyetlen banda a fesztiválon, akiknek van dala a Petőfi rotációjában, vagyis hát volt. Egyébként a srácok élőben is megérdemelnek minden elismerést.
Éjfélig még tartott a buli diszkzsokékkal, meg mindennel, de azt várja meg aki fiatal, nagyon hosszú hét lesz ez még. Ma a RoHAM Bárban folytatás!
Képek: Csatári Gergely
