Egy portré legfontosabb eleme az arc. De mi van akkor, ha nem látható a képen? Lehetséges, hogy ennek a hiánya sokkal többet mond számunkra? Igen, mégpedig úgy, hogy kitöltjük az űrt a fantáziánkkal.
Varga Máté budapesti fotós ütős kiállítást rittyentett, ami azóta már Tokiót is megjárta. A képek zsenialitása abban rejlik, hogy Máté nem tette elénk a
nyilvánvalót
, épp ellenkezőleg, teljesen megmozgatja a képzelőerőnket. Hogy mit gondolunk, az pedig rólunk árulkodik.
A kiállítást egy Tokióban élő amerikai fotóssal, Stephen Jackson-nal tartottuk közösen, akivel már úgy két éve kooperálunk. Mikor kitaláltuk, hogy szervezünk egy közös kiállítást, akkor jött az ötletem, hogy lehetne a téma portré, úgy, hogy elrejtjük az alany arcát valamilyen módon. Egy ember személyiségét egy állóképen az arc mutatásával lehet legjobban megjeleníteni, efelől semmi kétség, de emellett rengeteg más dolog is mesélhet egy személyről - mint az öltözködés, testtartás, személyes tárgyak, motívumok, hobbik, akár egy mozdulat is. Az arc takarásával pedig kénytelenek vagyunk mélyebbre menni
- meséli Máté.Az Arctalan kiállítást egyébként a főváros népe is lecsekkolhatta, bár ebben kizárólag Máté képei szerepeltek.
Kevesebb látogató volt, már csak azért is, mert a budapesti galéria kevésbé van szem előtt, míg Tokióban egy forgalmas téren voltunk a művésznegyedben, hatalmas üvegablakokkal, amiken keresztül beláthattak a járókelők. Kint a fogadtatás is pozitívabb volt, talán amiatt is, hogy rengeteg országból jártak ott, nyitottabb, extrovertebb emberek, mint ami megszokott itthon
- teszi hozzá.Az Arctalan kiállítással kapcsolatban korábban felmerült egy kaliforniai célállomás is, de, mint Máté mondja, már befejezettnek tekinti ezt a témát, és a következőn dolgozik.