Először egy éve figyeltem fel a jelenségre, a fára, amiről olykor-olykor melltartók lógnak. Aztán jött a tél, senkinek sem volt kedve a mínuszokban megválni kedvenc fehérneműjétől. A tavasz beköszöntével azonban Veszprém utcái újra alsóneműkbe borultak. Milyen szép is az...
Október környékén, amikor már minden fáról lehulltak a levelek, az ember tekintete könnyen megakadt az ágak közt himbálódzó piros melltartón. Ilyenkor a járókelő nevet egyet, esetleg kattint gyorsan a telefonjával, csak úgy sutyiban, aztán megy tovább. Valakinek nyilván igen jól sikerült az éjszaka.
Aztán, amikor a jelenség néhány hét múlva, egy nyilvánvalóan másik melltartóval, ugyanazon a szent helyen megtörténik, kezdünk gyanút fogni. Mi történhet ezen a város felé vezető lépcsőn hétről hétre? Miért érzi valaki mindig ezen a domboldali átjárón, hogy meg kell válnia egy igencsak intim ruhadarabtól? Rendben, felfelé tényleg kicsit fárasztó a menet, de eddig valamiért még sosem éreztem úgy, hogy a levegőben jól megpörgetve a kedvenc melltartómat a fára repítsem, így folytatva az utam hazáig.Úgy tűnik, nem vagyunk egyformák.
Jött a tél, a hideg, úgy tűnt, a kedélyek lenyugodtak. Néhány hónap, amikor mindenki magán hagyta az alsóneműt, még a bűvös szakaszon is. Igen ám, csakhogy beköszöntött a tavasz. És nem is akárhogyan.
Egy, azaz egy tíz perces séta alatt sikerült három út mentén elhagyott, a szokásos fára dobott, vagy éppen molinóként a színház kerítésére kifüggesztett bugyit találni. A kockás ingujj már csak ráadás volt. Afféle felüdülés a szemnek. Nem kerestük, nem akartuk, de ott volt.
Persze az is előfordulhat, hogy az elhagyott és zászlóként kitűzött fehérneműk nem a veszprémi fiatalok ledérségének mutatói. Ki tudja, talán egy hosszúra nyúló street art performance részesei lehetünk újra meg újra. Meg újra.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
