Nagy az öröm! Kiskorunkban a hideg hónapok legfontosabb étkezése a Miki, meggyízű töltött keménycukorka volt. Majdnem minden ajándékcsomag tartalmazta és márciusig betárazott belőle az ember. Aztán nyoma veszett... Csak pletykák voltak vele kapcsolatban. Valaki itt látta, mások amott vettek ilyet, de a kutatás soha nem járt sikerrel, pedig gyerekként végigjártam az összes boltot. Lehet, hogy árulták,de én nem találtam sehol.
Szinte lemondtam róla...
Míg egy részeg éjszakán betértem a keleti mellett lévő éjjel-nappaliba, (valódi éjjel-nappali, nem a délután 6-kor bezáró típus) hogy ipari mennyiségben vásároljak chipset és ott megláttam!
Ha jól emlékszem a zacskója hasonló volt, csak a cukrok csomagolópapírja változott, de ez bizony az! A neve alapján ugyan köthető valamihez, de mivel most leltük meg, most kell elfogyasztani! Az pedig, hogy nem tudtam az egész zacskót 3 másodperc alatt megenni úgy, hogy közben szétvágja a nyelvem, bizony már a koromnak tudható be...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
