Eddig bírtam, hogy elmenjek a jelenség mellett szó nélkül. Bizonyára nem én vagyok az egyelten, akinél Facebook hírfolyamban megjelent többször ez a kép valamilyen szaftos megjegyezéssel, mint például „itt a világvége”, „le kellene őket dobni a Taigetoszról”, „korcsok” és még sorolhatnám a fincsibbnél fincsibb megjegyzéseket és hozzászólásokat. Persze mind-mind divat és művészet „szakértő”, akik ilyen intelligensen álltak a dologhoz.
Mindjárt az elején leszögezném, sem divat szakértőnek nem nevezném magam, sem a művészetben az átlagnál jártasabb sem vagyok. Mert igen kérem itt nem másról van szó, mint művészetről. Tehát kezdjük valahol ott, hogy művészet. Kit is nevezünk művésznek? Mi is a művészet? Egyszerű emberként azt tartom, hogy mindenki művész, aki saját szakmájában, hivatásában valami egészen kiválót tud alkotni. Valami olyant, amiben van egy kis pikantéria, vagy csak egyszerűen kimagaslóan csinálja a dolgát. Így szerintem művész az asztalos, aki gyönyörű intarziás bútorokat készít, művész a kőműves, aki akár egy palotát is fel tud húzni, művész a szakács, aki úgy tudja az ízeket kombinálni, hogy szinte az orgazmus határát súrolja az élmény, amikor megízleled munkája végeredményét.
Folytathatjuk így tovább a sort hosszan, a végtelenségig, míg eljutunk a nagy átlag által művészetnek tartott dolgokhoz, mint például festészet, szobrászat, fotózás. A divattervezőket egyenlőre hagyjuk még ki a sorból. Szóval vannak ezek a festők, meg szobrászok, meg alkotó emberek, akik valami olyant adnak nekünk, egyszerű embereknek, ami valamilyen élményt ad, de olyan élményről beszélünk, ami nem aminden nap része az életünknek. A művészeknek semmi más dolguk, mint kényeztetni a lelkünket úgy, ahogy ők épp látnak dolgokat. Ez olykor polgárpukkasztó? Meglepő? Új? Modern? Emberek ez a lényege, nem!?
Pollock, Klimt, Warhol – csak, hogy ne menjünk nagyon messze a múltba – művészete nem volt meglepő, új, váratlan? Dehogynem!
2017-ben már igazán általánosságban elfogadottnak számít, hogy a divat művészet. Ruhát tervezni ugyanolyan alkotás, mint egy festményt megfesteni. Amikor egy tervező vizualizál, az nem feltétlen jelenti, azt hogy az akkor született ruhák munkába járásra, a hétköznapokra készültek. Sőt! Itt kell tisztába tenni a divat két legfontosabb fogalmát. Haute couture és pret a porter. Azaz pret a porter vagyis kész viselet. Azokat a kollekciókat illetjük ezzel a jelzővel, amiket a tervezők minden napi viseletre alkotnak. Például Bershka, H&M, Calvin Klein, Armani, mind-mind alkot ebben a kategóriában. Haute Couture pedig az a kollekció, aminek minden darabjából egy készül és nem is feltétlenül azért, hogy azt valaki hordja, egyszerűen csak a művész, a tervező önkifejezésére szolgál.
A fent látható képek pedig egy ilyen haute couture kollekció egy-egy darabja. A tervező pedig nem más, mint Alejandro Gomez Palomo a Palomo Spain tervezője.
Persze tudom, hogy a sok-sok negatív komment és degradáló megosztás első sorban a megkérdőjelezhető identitásnak szólt, hisz egy forma bontó kollekcióról van szó, melynek neve Adrogynuos. Emberek évek óta zajlik az a bizonyos gender forradalom, miért lepődünk meg egy ilyen kollekción? Miért nem próbáljuk meg megérteni a művész vízióját? Miért köpködünk és ítélkezünk? És az megvan hogy a 19. századig a férfi ruhatár elengedhetetlen kelléke volt a magassarkú? Szóval kedves Facebook harcosok, kik ott a gép előtt dobálóztok a sértő, degradáló, minősíthetetlen szavaitokkal próbáljatok inkább nyitottá válni korunk egyik legmeghatározóbb művészetére a divatra, mely nem merül ki a bevásárló központok ready to wear kollekcióiban.
