A neved elárulja a jövődet. A születési dátumod megmondja, ki vagy. Megtudhatod, milyen állat vagy a lelked mélyén. A horoszkópod alapján ilyen vagy az ágyban. Miért dőlünk be az efféle kérdéseknek?
A legelterjedtebb állítás, hogy a horoszkópunkból megtudhatjuk, kik vagyunk, mit rejt a jövőnk. A horoszkópok eredetileg az állatövi jegyekből származnak, melyek csupán az időmérés eszközei az asztrológiában. Az állatövi jegyekhez csillagképek kapcsolódnak, melyek az évnek ugyanabban a szakaszában ugyanúgy helyezkednek el, így következtethetünk azok állásából bizonyos események megtörténésére (pl. mikor kell aratni, vetni). Korábban nem használták sem személyes sors jóslására, sem önismeretre. Ez a fajta szemlélet csak a XX. században terjedt el.
Fiatal korban, amikor az ember amúgy is bizonytalan az önképében, csábítóan könnyű lehet egy rendszer, ami elénk tárja, kik vagyunk, és milyen csodálatos dolgok várnak minket holnap, a jövő héten vagy úgy egyáltalán az életben. Engem legalábbis akkor kezdett érdekelni a horoszkópom.
Hogy készülnek ezek a jóslatok? Bertram Forer pszichológus szerint, ha elég felületes személyiségjellemzést állítunk össze, az alany nagy eséllyel pontosnak fogja azt találni, ha elhitetik vele, hogy az kifejezetten az ő számára készült. A szubjektív megerősítés hatására biztosan találunk majd valami olyat az életünkben, ami beigazolhatja a „ránk szabott” jóslatot. Pl.: felbukkanhat valaki az életedben, akire nem is számítanál; egy ismerősöd segítséget fog tőled kérni.
Forer kísérletet is végzett e területen. A hallgatóival kérdőíveket töltetett ki, majd azt mondta, azok alapján mindenkinek összeállított egy saját, személyre szabott elemzést. A hallgatók 0-5-ig, átlagosan 4,26-osra értékelték, hogy milyen pontos leírást kaptak (elvileg) magukról. Az igazság azonban az, hogy a professzor nem a kérdőívek alapján írt róluk, hanem csak összeollózott mondatokat, melyek főként pozitív jellemvonásokat tartalmaztak, majd azt adta oda mindenkinek.
Ebből következik, hogy a horoszkópíráshoz elég, ha az emberek elhiszik, a leírt szöveg személyesen róluk szól; ha elhiszik, hogy ért hozzá az író; és ha az elemzésbe jellemzően pozitív dolgokat írnak le róluk.
A másik trükk, amit előszeretettel alkalmaznak a horoszkóp-jövendölések az, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat jósolnak azért, hogy biztosan lefedjék a valóságot. Amelyik állítással megegyező dolgot találunk az életünkben, azt az agyunk egy létező kapocsként elraktározza, a többit kitörli, elfelejti.
„Szerelmi életed megélénkülhet, kedveseddel újra egymásra találtok, de egyre több köztetek a nézeteltérés, mely nem tesz jót a viszonynak.” Szóval a jóslatnak mindenhogyan lesz igazságtartalma. Az agyunk úgyis talál olyan mozzanatot az életben, amire ráhúzhatjuk, mert hinni akarunk benne, hogy jó dolgok történnek majd velünk. Ha meg mégis rosszak, legalább tudjuk majd előre, fel tudunk készülni.
Mindegy tehát, hogy hiszünk-e abban, hogy a sorsunk a csillagokban van megírva és a születésünk pillanatában került oda, vagy sem. A rohamosan változó világban muszáj mindent kételkedéssel kezelnünk, ezért önmagunkban is folyton kételkedünk. Ezek a buta kvízek és horoszkópok átlátszóságuk ellenére elérik, hogy higgyünk (vagy legalább hinni akarjunk) bennük, mert azáltal magunkról is könnyebben hiszünk el pozitív dolgokat.
A feleletválasztós tesztek is hasonlóan vannak felépítve, mint Forer kísérlete. Kiválaszthatjuk a válaszok közül azt, amiről úgy gondoljuk, igaz ránk, és kapunk cserébe egy jellemzést magunkról. Ám az esetek többségében ugyanazt az okosságot dobja ki az összes válaszlehetőség.
Kipróbáltam! Ezek a kattintás-vadász tesztek még arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább árnyaltan verjenek át minket.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
