Egyik reggel történt velem az eset, amikor az egyik túlságosan korai busszal igyekeztem befelé a városba. Félálomban dülöngélő emberek és a teljes életútjukat két perc alatt ledaráló nagymamák között ücsörögve én is elbóbiskoltam néhány pillanatra. Pár perc múlva viszont felébredtem, mert az egyik falu megállójában felszállt a buszra a helyi menő gyerek.
Ha valamikor gyorsan kell felkelnetek, akkor kérjetek meg valakit, hogy a csontos vállával szálljon beléd, egyszerre kiugranak a csipáid. Nagyokat passogva néztem körül, hogy honnan jön a természeti csapás, mert tökre olyan érzés volt, mintha megmozdult volna alattam a föld. A mellém ülő csávó ebből semmit sem vett észre, vígan elhelyezkedett, aztán benyúlt a zsebébe a telefonjáért. Vagyis csak akart, a keze az én zsebembe talált utat magának.
Mondanom sem kell, hogy a hirtelen jött testi kontaktustól akkorát ugrottam, mintha legalább egy szellemet láttam volna átszambázni a buszon. Összenéztem az ismeretlennel, aki közben rájött, hogy rossz helyen matat, mire csak annyit tudtam mondani, hogy
Helló
. Kirántotta a kezét a zsebemből, aztán körülnézett, hogy hol van egy másik üres hely, de heringjárat révén nem talált sehol.A következő megállóig elég cinkes volt a hangulat, aztán abban a pillanatban, hogy felállt egy másik utas, ő bevetődött a frissen megüresedett helyre. Ekkor esett le, hogy simán lenyúlhatta volna a telefonomat, de pár pillanattal később rájöttem, hogy azon hallgattam a zenét, úgyhogy biztonságban volt a zsebemben. Az új ismerős végül az én megállóm előtt szállt le a buszról, de még arra sem vette a fáradtságot, hogy megmondja a nevét...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
