Az önimádó
Jobb esetben tényleg évek óta keményen edzenek, és legalább van mit mutogatniuk, de akkor is sok. Nem is beszélve arról, amikor két-három hét edzésmúlt után csinálják.
Szóval az ilyen berobban a terembe, végigszáguld a gépek között, útközben elvégzi a kötelező fekvenyomást, majd rászabadul a súlyzókra és miután kellően bedurrant elégedetten és hosszan nézegeti magát különböző pózokban a tükör előtt. Ha nem veszik le azonnal a felsőjüket, biztos, hogy valahogy véletlenül felcsúszik az a póló, hogy mi is meggyőződhessünk arról, hogy igen, még mindig megvan a kockahas.
A szelfi-harcos
Az köztudott, hogy ha nem tudatjuk mással, hogy edzünk, akkor nem is lehet fejlődni. Persze a nagyság felé vezető utat dokumentálni is kell, úgyhogy kötelező edzésenként legalább egy jó képet készíteni. A tökéletes kép meg ugye a fényviszonyoktól és a bolygók helyes állásától is függ, úgyhogy sosem sikerül elsőre.
Egy másfél órás edzésből simán eltöltenek fél órát csak fotózkodással. Általában ők azok is, akik az istenért sem tudnak elszakadni a telefonjuktól, és minden sorozat között percekig nyomkodják.
A falka
Csoportosan jönnek, általában szezonálisan, főleg a nyári szünet alatt, majd utána szépen le is morzsolódnak, de amíg ott vannak, 4-5 fős csapatként járják végig a termet.
Persze ugyanazt az edzéstervet nyomják, úgyhogy jó sokáig eltart, míg végeznek egy géppel. Jellemző még rájuk, hogy mell és bicepsz kivételével másra nem nagyon edzenek. Minek guggolni…?
Az üvöltöző
Minél nagyobb a súly annál hangosabban ordít. Háromszor akkora, mint az átlagember, úgyhogy senki nem meri megkérni, hogy ha lehet, kicsit halkabban emelgesse a tonnákat.
Ha a teremben van már odafele hallod pár utcával arrébb is. Amikor bemelegít a 300 kilós fekvenyomásra akkor az üvöltés helyett kicsit halkabban hörög, vagy morog.
A professzor
Persze, amikor elkezdünk edzeni tényleg nagyon jól jön a segítség, de amikor már teljesen rutinból megy minden és még mindig odajön valaki, aki csak a múlt héten kezdett járni a terembe, viszont hatalmas elméleti tudásra tett szert az interneten és elkezdi mondani, hogy ugyan menjünk már másik géphez, mert az jobban megdolgoztatja a mélyizmokat, az elég idegesítő tud lenni.
A fogalmatlanok
Ha őket látjuk, biztosan megfordul a fejünkben, hogy odamegyünk és segítünk nekik, megmutatjuk a legjobb gyakorlatokat és pár év múlva majd könnyes szemmel nézzük, amint megnyerik a Mr. Olympiát.
De nem, végül inkább csak nézzük, ahogy szenvednek és próbálják kitalálni, hogy hogyan is kéne helyesen használni a gépeket.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
