A felnőttek körében terjedt el az az elképzelés, hogy az internet korába beleszülető fiatalok nem olvasnak könyveket, csak a gépet ütik egész nap. Ez viszont egyáltalán nem igaz. A középiskolás diákok 84 százaléka évente legalább egy könyvet olvas, közülük 30 százalék pedig havonta legalább egy könyvet kivégez.
A szülők azért hiszik, hogy a gyerekük utál olvasni, mert a diákok elidegenedtek az irodalomtól, mint tantárgytól. Ők szórakozást és kikapcsolódást várnak a könyvektől, viszont pont az ellenkezőjét kapják meg azoktól, amiket a tanórákon a kezükbe adnak. A kötelező olvasmányok ezért szó szerint elrettentik a diákokat a olvasástól, mondjuk ezt meg is tudjuk érteni.
A kötelező olvasmány a mumus az ágy alatt
Az első benyomás nem csak a randizásnál számít, hanem mindenhol az életben. Valószínűleg ha egy öreg, kissé kellemetlen szagú egyén jelenik meg a Tinder randin, akkor futva menekülne mindenki, de ugyanez a helyzet a könyvekkel is. Akinek nem tetszik az első olvasmánya, és csak kényszerből rágja át magát több száz oldalon, az a többi könyvre is úgy fog tekinteni, mint valami kínzóeszközökre. Az ilyen berögződéseket aztán lehetetlen kiirtani az ember fejéből.
A legtöbb fiatal akkor vesz legelőször könyvet kezébe, amikor a tanítónéni kiosztja a nyári szünetre a kötelezőket. Ezek szinte kivétel nélkül régiek, a nyelvezetüket a diákok alig értik és a mondanivalójuk úgy húz el a fejük mellett, mint a déli gyors. Amikor aztán befejezik a könyvet, ha befejezik, akkor gyorsabban megszabadulnak tőle, mint Ferike az ördögtől, amikor beígérik neki az új biciklit. Utána még a könyvespolcot is csak szenteltvízzel merik megközelíteni, nehogy valamelyik klasszikus rájuk ugorjon.
Még a tanárok is egyetértenek abban, hogy a legtöbb kötelező nem fiataloknak való. Ott van például a Légy jó mindhalálig, ami igazán csak felnőtt fejjel fogható fel, a hetedikesek viszont egyáltalán nem értik a szöveg mögött megbúvó mondanivalót. A tanárok ezért az ilyen könyveket legszívesebben kiszórnák a listáról, és olyanokat tennének a helyükre, amik megszerettetik az olvasást a fiatalokkal. Ezt persze nem tehetik meg, mert a tanterv szent és sérthetetlen...
Az információ a fontos, nem az élmény
Az internet megjelenésével változtak a fiatalok olvasási szokásai, de velük együtt a felnőtteké is. Manapság már nem az élmény a legfontosabb szempont olvasáskor, hanem az információszerzés. A múlt században az emberek örömmel nyálaztak át magukat több oldalon átívelő tájleírásokon, viszont manapság a legtöbben csak átugorják az ilyen részeket. De miért? Mert semmilyen olyan információt nem tartalmaznak, ami a sztori szempontjából fontos lenne, ezért gyorsan feleslegesnek ítéljük őket.
Ez mára odáig fajult, hogy már az interneten is csak valami nagyon nyomós okból olvasunk el több bekezdéses szövegeket. Inkább gyorsan átfutjuk őket, a kiemelt dolgokat még el is olvassuk, aztán rohanunk tovább a következő oldalra. A '90-es években, amikor még csak a betelefonálós modem berregett, és a gugli is csak szöveges találatokat dobott fel, még szívesebben olvasgattunk. Manapság viszont a szövegek szerepét átvették a képek és a videók.
Gondoljunk csak bele! Ha a neten szörfözünk, akkor biztos hogy időnk jó részét a Youtube-on töltjük. A videóktól úgy kapunk új információkat, hogy az nekünk semmilyen erőfeszítésünkbe nem kerül, ezért az agyunk is ki tud kapcsolni. De a Facebookon is csak a képeket és a videókat lájkolgatjuk, a hosszabb állapotfrissítéseket meg "Nekem erre nincs időm" kifogással átugorjuk. Pedig időnk az lenne, csak az ilyenek nem érdekelnek minket.
Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy az olvasás, mint tevékenység teljesen eltűnt volna az életünkből. Sőt! Igaz, a fiatalok többsége jobban szeret számítógépezni, vagy tévét nézni, azonban többen vannak az olyanok akik olvasnak, mint akik nem.
Nem feltétlenül az olvas többet, aki kevesebb időt tölt az interneten
Azt hinnénk, hogy azok olvasnak legtöbbet, akik a legkevesebbet interneteznek, viszont ez is tévhit. Gyakrabban vesznek könyvet a kezükbe olyanok, akik "csak" 1-2 órát töltenek a számítógépük előtt naponta.
De nem csak az internet szól bele abba, hogy mennyi időt olvasunk, hanem még a nemünk is. A lányok sokkal többet bújják a könyveket, mint a fiúk. Valószínűleg azért, mert a fiúknál cikibb ha valaki könyvesboltba jár diszkó helyett. Az egyáltalán nem olvasókat nézve viszont a férfiak nyertek; kétszer annyi a nem olvasó hímnemű, mint a nő.
Ezeket olvastuk rongyosra
De miért is olvasunk manapság többet? Furcsamód a filmek miatt. Az elmúlt néhány évben szinte minden második Hollywoodi alkotás tulajdonképpen egy könyv megfilmesített változata. A '90-es években nem voltak ilyen nagy sikerű könyvadaptációk, ezért ezek nem is vonzották az akkori tizenéveseket. De úgy tűnik hogy az új évezredben a filmek és könyvek is profitálnak ezekből az együttműködésekből.
Emlékszem, az első Harry Potter mozi után rohantunk a könyvesboltba, hogy megvegyük az addig megjelent köteteket. J. K. Rowling szinte egymaga rávett egy egész generációt az olvasásra, és többek között én is neki köszönhetem, hogy ekkora könyvmoly lettem.
De nem csak a szemüveges varázsló története vett rá minket, hogy könyveket ragadjunk. Szidhatjuk amennyit csak akarjuk a Twilightot, de az az igazság, hogy Stephenie Meyer is rengeteg emberrel megszerettette az olvasást. Aztán ott volt még Cassandra Clare az ő nephilimjeivel meg a Csontvárosával, de nála nagyobb sikereket ért el Suzanne Collins az Éhezők Viadalával. Én az utóbbit egyszer karácsonyi ajándékként kaptam meg. Szenteste nekiálltam, aztán másnap hajnalra már végeztem is vele... Két nap múlva meg kezdtem elölről.
A 2010-es évek első felében még a csapból is a disztópiák folytak. Mindenki imádja, ha egy tini menti meg a romba döntött világot, miközben még arra is van idejük, hogy azon agyaljanak, hogy kivel kéne járniuk. Közülük a legismertebbek a Beavatott és az Útvesztő könyvek lettek. Közös bennük, hogy a belőlük készült filmek első része egész jóra sikerült, de mindkettő folytatása olyan borzalmas lett, hogy még a hardcore rajongók is csak lestek.
Mindegy ki írja a könyveket, ha jó, olvasunk
Nem diszkrimináljuk az írókat, a magyarok irományait is ugyanúgy szeretjük, mint a külföldieket. Az utóbbi évek legnagyobb magyar könyvsikere a Szent Johanna Gimi. A sorozatban kilenc kötet jelent meg, és még egy kiegészítő kalauzt is kiadtak. Ritkaság számba mennek az ilyen sikerek itthon, de Leiner Laurának megérte megírni a középiskolások napjait.
Nem csak a mozifilmek terelgetik a népet a könyvek irányába, hanem a sorozatok is. Kicsit keményebb témával foglalkozik, de a Trónok Harca alapját adó Tűz és Jég Dala sorozatot is szeretik a fiatalok. Főleg a fiúk olvassák, de a lányoknál is meglepően népszerű. Hiába, az intrikával, sárkányokkal és hózombikkal teleszőtt középkori történetnek senki sem tud nemet mondani.
Apropó, zombik. Igaz nem regényekből, hanem képregényekből készült a Walking Dead, de a sorozat hatására sokan olvassák ezeket is. Lehetne vitázni azon, hogy ez nem is olvasás, de a legtöbben már teljes értékű könyvekként tekintünk a képregényekre is.
Jöhet minden, ami fantasy
A könyvek címéből már jól látható, hogy többnyire fantasztikus regényeket olvasunk. Néhány éve ez még nem is számított külön kategóriának, viszont ma már annyi könyv jelenik meg ebben a témában, hogy lehetetlen mindet nyomon követni.
Ezen kívül a lányok mesés regényeket, és szerelmes, romantikus történeteket olvasnak, a fiúk pedig a történelmi könyveket kedvelik. Azt gondoltuk, hogy a vámpíros sztorikat is csak a lányok olvassák, de itt is meglepődtünk. Nagyjából ugyanannyi vámpíros könyvet olvas az összes fiatal, igaz, ebben a témában nem csak a Twilight vagy a Vámpírnaplók létezik.
Azt, hogy a jövő generációja mennyi könyvet fog olvasni, azt nem az internet, hanem a szülők hozzáállása határozza meg. Akinek fiatal korában olvastak esti meséket a szülei, az szinte biztos, hogy később is szeretni fogja a könyveket. Beleszól még az is, hogy mennyi könyvet látunk a polcokon, amíg felnövünk, de még az is, hogy a szüleinknek mennyire magas a végzettsége. Akinek a szüleinek felsőfokú végzettsége van, az szinte biztos, hogy legalább évente egy könyvet a magáévá fog tenni.
Forrás: Dr. Gombos Péter, Hevérné Kanyó Andrea, Kiss Gábor: A netgeneráció olvasási attitűdjeTartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
