A minap a Redditen böngészve bukkantam rá egy kérdésre, amiről úgy gondoltam, megér pár percnyi figyelmet. Az oldal egyik kérdezős rovatában tette fel valaki azt a kérdést, hogy ha lehetőséged volna rá, milyen tanáccsal vagy bölcsességgel látnád el a fiatalkori önmagad.
A téma fontosságát az adja, hogy ha valaki tényleg őszinte választ szeretne adni, akkor mélyen magába kell néznie, de legalább el kell gondolkodnia mindazon, amit az eddigi életében átélt és megtapasztalt, majd ezek alapján kell valamilyen következtetést levonnia. Ez pedig csakis úgy megy, ha valamilyen szinten önkritikát gyakorlunk és sok esetben elismerjük, hogy bizony lehetett volna valamit, valamikor máshogy is csinálni.
Ugyan a kérdés már a megfogalmazásából adódóan is azt sugallja, hogy a válaszok inkább a fiatal korosztálynak szólnak, mégis úgy gondolom, bárki tanulhat abból, ha mások hibái és tanácsai alapján kétszer is meggondolja, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen.
Persze, mint minden ilyen kérdésre, erre is rengeteg olyan, nem túl sokat mondó válasz is érkezett, mint például, hogy ne menj hozzá ahhoz a szeméthez, vagy vegyél Apple és Facebook részvényeket, de többségben mégis olyan hozzászólásokat lehetett olvasni, amik tényleg próbáltak valami érdemlegeset közölni. Ezekből válogattunk párat.
1. Ne foglalkozz azzal, ha néha kellemetlenül érzed magad.
Ez főleg akkor igaz, ha az ember izgulós, vagy félős. Nyilván nem olyan egyszerű levetkőzni ezeket a tulajdonságokat, mégis érdemes megfontolni, hogy néha tényleg nem kell foglalkozni másokkal, mert sok esetben azért nem hozunk meg bizonyos döntéseket, mert félünk, hogy mások hogyan reagálnak majd, miközben a legtöbb esetben ezek a személyek egyáltalán nem is figyelnek ránk.
2. Foglalkozz többet a szüleiddel, nem lesznek mindig ott neked.
Talán ez volt a legszomorúbb, mégis a legfontosabb tanács amit kaphatunk. Nagyon sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenre állandóként tekintünk, és megfeledkezünk arról, hogy mennyire fontos foglalkozni bizonyos dolgokkal, mert minden múlandó és sokszor csak akkor értjük meg valaminek a valódi értékét, amikor már elveszítjük azt.
3. A kitartás sokszor jóval többet ér mint a tehetség.
Sokan egészen odáig mennek, hogy azt mondják, tehetség egyáltalán nem létezik. Akár igaz, akár nem, abban megállapodhatunk, hogy az esetek nagy többségében, ha valamivel sokat foglalkozunk és ráfordítjuk a kellő időt, abban tényleg jók tudunk lenni. Legyen ez sport, tanulás, nyelvtanulás, akár egy kapcsolat, csak az számít, hogy mennyi időt vagyunk hajlandók rááldozni. El kell fogadni, hogy sokszor nincs rövid út a sikerig.
4. Légy hajlandó feláldozni azt aki vagy, azért akivé válhatsz.
Ez a tanács kicsit visszautal az előzőre, ugyanis minden arról szól, hogy néha fel kell áldoznunk a kényelmet azért, hogy később élvezhessük a kemény munka gyümölcsét. Ha csak az alapján hozunk döntéseket, hogy mi a kényelmes most, akkor felejtsük is el a hosszútávú célok megvalósítását. Elég arra gondolni, hányszor szomorkodtunk már azon, hogy mi lett volna ha...? A nagy és értékes dolgokat időbe telik elérni.
5. Tanulj meg bocsánatot kérni és helyesen kezelni a kritikát, főleg ha az olyan embertől jön.
Bocsánatot kérni sokszor nagyon nehéz, és általában túl nagy bennünk a büszkeség ahhoz, hogy beismerjük a hibáinkat, holott amilyen nehéz, olyan jó érzés is egyben és nem tudhatjuk, hogy milyen sokat jelenthet a másiknak. Természetesen a felesleges bocsánatkérésnek nincs értelme, de általában pontosan tudjuk, mikor lenne helye beismerni, hogy hibáztunk, mégsem vagyunk hajlandóak eszerint cselekedni. Ami a kritikákat illeti, a Reddit olvasói azt emelték ki nagyon találóan, hogy
ha mindenki seggfej, meglehet, hogy nem velük van a baj.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
