Ha most hallasz először az Elefántról, valamit rosszul csinálsz. Viszont ne ess pánikba! A nyár tökéletes gyógyír erre, és a zenei felfedezések Kolombusza lehetsz, ha most elkezded. Egszerűen csak..
..ha egy kicsit többre vágysz, mint a Bulibáró, vagy az APUVEDDMEG.
Szombathelyi gyökereik miatt pedig csak még közelebb érezhetjük magunkhoz ezt a bandát. 2012 óta zenélnek együtt, ma már Budapesten. Műfaji keretek közé talán egyediségük miatt lehetetlen besorolni őket, a lágy melankóliától a pszichedélián, és a gipsy-punkon(?) át az energikus, elktronikusabb mûfajokig terjed ez a színes-széles skála. De ami a legfontosabb, hogy kreativitásban, humorban, iróniában és mély dalszövegekben egyik számuk sem szenved hiányt. Sajátos atmoszférát teremtő dalok, amikben elmerülve nekem minden alkalommal megzenésített versekké alakulnak át ezek a kottára vetett gondolatok. Ezért hát vegyünk egy mély lélegzetet, és merüljünk el az Elefánt költészetben egy pár röpke részlet erejéig!
Vérkeringő
Az első nagylemez 2013-ban jelent meg,
ahol nyugalmat megtöri a düh, ahol a melankólia inkább monumentális formában jelenik meg, ahol elszabadulnak az őrület energiái, s az egész mégis marad feszes és precíz. Mint egy elegáns elmebeteg a cigarettázás közben a Duna parton. Bármelyik pillanatban felszakadhatnak a sebek, elszabadulhat a pokol, amit aztán ismét a csend követ.
Most zuhanok át
a szemeiden,
nem pislogsz, hagyod,
hogy földet érjek.
Most fordulok ki
bágyatagon,
maradunk egészek
egymás szívében.
Angyalszárny, ördöglakatok,
társasház, magányos alakok.
Szépnek tűnsz, lehetnék én a senkid.
A naplemente az giccses, de
mindig gyönyörű,
S a gyönyörű valahogy kicsit
mindig szomorú.
Itt van egy létra, próbáld meg,
lépkedj csak, lépkedj felfelé!
Rajzolj egy szörnyet, fogd rá,
hogy tőle rettegsz,
Gomoly
Idén áprilisban pedig megjelent a második nagylemez, ami a Deezer toplistáját több héten keresztül vezette, valamint Fonogram díj jelölést hozott az Év hazai alternatív vagy indie-rock albuma vagy hangfelvéltele kategóriában.
Sokszor hal meg az ember, mire valahogy mégis felnő
- Cirkusz
De kár hogy bennem van az űr
Csak nincsen hozzá bennem űrhajó
Esőcseppeket szedek. Tudod, hogy alvás helyett itatom a fákat
- Alszik
Alpári lettem ha a szerelemről van szó
Vadállat lettem ha a békéről kérdezel
Ballonokra kötik az ólomvárost
Holnaptól vezetékes szivárványt iszom
Altatóm szavalják tovább a lidércek
És széppé takarnak a kihűlt romok
Hetek elteltével veszel észre
Észre veszed hogy észre sem vettél
Kiülsz majd a lebegő városszélre
És nevetsz hogy mennyit nevettél
(Ez a szürreális részlet nekem teljesen Boris Vian Tajtékos napok-hangulatát festi, amit szintén nagyon szeretek és ajánlok!)
Nem állítom, hogy minden lelkiállapothoz illik ez a zene, sőt! De ha éppen mérges vagy szomorú vagy, esetleg mindkettő, szerintem egy kis terápiás Elefánt jót fog tenni, nekem legalábbis szokott.
Akkor nekem pedig nincs is más dolgom, csak még két útikalauz beillesztése, mielőtt stoppolnátok. Ja, és a VOLT 
Persze, hogy VOLT! 2015. June 13. 02:31 -on semmiképp sem ajánlott a távolmaradás: július 3. 19:00 - MasterCard Terasz!
