Igencsak felkavaró pillanatokat kellett átélnem, miközben végigpörgettem a 2017-es őszi Gucci kollekció férfi darabjait. Természetesen láttam már, nem is egyszer nagy divatmárkák bemutatókra szánt darabjait, így nem voltam annyira meglepve, mégis elgondolkodtató volt, mi sarkallhat valakit arra, hogy ilyet tervezzen? Egyáltalán miért ezek a darabok jelennek meg a világ legnagyobb divatbemutatóin, ha az utcán sétálva - egyáltalán nem meglepő módon - nagyon ritkán találkozunk még csak hasonlóval is. Nem beszélve arról, hogy egy-egy ilyen találkozás alkalmával összenézve a barátainkkal közös erővel próbálunk dűlőre jutni, hogy ezt mégis hogyan?
Többször is írtunk már sokunk számára értelmezhetetlen ruhakölteményekről és mindig ráfogtuk arra, hogy
ó, ez a divat világa, nem muszáj, sőt talán nem is lehet mindig értelmezni a bemutatott kollekciókat.
Na de mégis!
Pár percnyi keresés és néhány oldal átolvasása után a stílus és a divat szavakról általánosságban annyi elmondható, hogy a legtöbb definíció úgy adja meg őket, mint valamely korra, vagy kultúrára jellemző irányzat, amely például az öltözködésben is megjelenhet. Pillanatnyi alakulásukra nagy hatással lehet az azt alakító egyének hangulata, vagy lelkiállapota. Nos, én személy szerint nem szeretnék ilyen hangulatban lenni és el sem tudom képzelni, miféle belső kényszer folytán jut el valaki ilyen darabok tervezéséig.
Van itt ugyanis minden. A Kelet-ázsiai népviselet ötvözése cowboy kalappal, Drakula gróf kezdőcsomag, túlméretezett pizsama, és sátánidéző övvel fűszerezett mustársárga Batman pulcsi.
Az árakat feltételezhetően jobb, ha nem is tudjuk.
