Ugorjunk vissza majdnem egy évvel ezelőttre. 2015-ben a homofóbia ellenes világnapon mély hallgatásba burkolózott a magyar kormány, majd egy váratlan időben és helyen feltett riporteri kérdésre válaszolva a következő mondatok hangzottak el:
Magyarország toleráns ország, a tolerancia nem azt jelenti, hogy tőlünk különböző életfelfogásokat azonos szabályozás alá vonnánk, mint a sajtjainkat, különbséget teszünk köztünk...
Pár héttel ezelőtt ismét szájára vette az LMBTQ közösséget a „mi” Viktorunk, igaz itt migráns ügyben került szóba ez a közösség, még pedig így:
ha valaki közel-keleti, regisztrálatlan bevándorlók tömegeit fogadja be egy országba, az azt is jelenti, hogy importálja a terrorizmust, a bűnözést, az antiszemitizmust és a homofóbiát.
Ezt követően el is érkezünk a szerdához, amikor is a 28 tagú Európai Tanácsban soros elnök Hollandia egy egyezséggel állt elő, mely a homofóbia és transzfóbia megállítását, valamint az LMBTQ emberek negatív diszkriminációja ellen tenne lépéseket. Kicsiny országunknál jóval diszkriminatívabb országok, mint például Litvánia és Lengyelország is aláírta, mi viszont NEM! A hivatalos sajtó közlemény így hangzik:
Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy részt vegyen az LMBTQ egyenlőség növeléséért folytatott akciókban.
Ha jobban belegondolunk ez így elég paradoxon helyzet. Féltjük szegény melegeket a migrációval Európába és hazánkba érkező homofóbiától, de az őket segítő, a homofóbia felszámolását segítő egyezséget mi aztán alá nem írjuk. Mint mindenki másnak nekünk itt a szerkesztőségben is van véleményünk erről. Íme:
Szőke Zizi
Az LMBTQ közösséghez való tartozásom már jó ideje nem titok. Felháborít, dühít de első sorban mélységesen elszomorít amikor ilyen híreket olvasok. A tisztán látáshoz hozzá tartozik, hogy az alá nem írt egyezségben a következő mondat is szerepel:
tiszteletben kell tartani a tagállamok nemzeti identitását és alkotmányos tradícióit, valamint a tagállamok családra vonatkozó törvényeit is miközben figyelembe kell venni az LMBTI személyek alapvető jogait.
Szóval még mielőtt hangos fújjogásba, és ma oly divatos mocskolódásba kezdene valaki, kérem szépen értelmezze, amit olvas. Itt nem arról lett volna szó, hogy a nagy EU ránk akarja erőltetni a melegek jogait, az azonos neműek házasságát, Uram Bocsá’ az örökbefogadást. Még csak nem is teszik kötelezővé a meleg felvonulást. NEM! Mi itthon, Magyarországon, mert igen ez a hazám, - és lehet mást szeretek a halószobában, mint a nagy többség - tavaly május óta tudjuk, hogy rajtunk viccelődni lehet, minket itt csak megtűrnek, mi ne is álmodjunk azonos jogszabályozásról, másodrendűek vagyunk az állam szemében. Lehet, hogy ebbe kicsit belenyugodtunk. Lehet. Ezzel szemben nem szeretnék abba belenyugodni, hogy diszkriminálnak úton útfélen, hogy orvosok nem úgy bánnak velem, mint bárki mással, amikor szembesülnek az identitásommal, hogy munkát alig kapunk, hogy nekünk nem járnak bizonyos szociális juttatások, hogy gyomorgörccsel, félelemmel élem a napjaimat, mert amíg a „nagyok” diszkriminálnak és viccelődnek rajtunk a példamutatás helyett, addig a
példát
követve a nép sem cselekszik másként.Hogy mi fáj a legjobban? Hogy a politikailag aktív barátaim, ismerőseim ilyenkor hallgatnak. Kussolnak. Miért nem látom egy egy ilyen hír megjelenésekor, hogy felháborodnának? Pedig nagyon toleránsak. Persze ez nem az Ő ügyük. A tolerancia pedig nem más, mint megtűrés, ami pedig nem egyenlő az elfogadással.
Fehér Buda
Sokszor esek abba a hibába, hogy néhány pillanatra azt hiszem az emberek itthon is elfogadják az egyneműek szerelmét. „Hibáztatom” ezért a nyugati sorozatokat, filmeket, könyveket, hiszen bennük olyan természetes az ilyen témák ábrázolása, hogy még az én falusi gondolkodású fejem sem lepődik meg rajta. Aztán amikor kilépek a házból, és az én kis buborékomból, akkor pofonként ér, hogy hoppá, Magyarországon korántsem elfogadottak ezek a dolgok.
Elszomorító érzés azt látni, hogy az embereknek el kell titkolniuk az életük egy nagy részét, csak azért, mert olyan kapcsolatban élnek, amit a mai társadalom elítél. Sosem fogom megérteni, hogy idegenek szerelmi élete miért zavar egyeseket annyira, hogy képesek beszólogatni, sőt fizikailag bántalmazni az embertársukat. Az ilyen magatartással keltett félelem meg nem csak az LMBTQ csoport tagjaira, hanem még az ő támogatóikra is kihat. Sokan azért nem állnak ki a meleg, leszbikus, transznemű barátaik mellett, mert félnek, hogy ők is a homofóbok célpontjaivá vállnak.
Mi magyarok szeretjük magunkról azt állítani, hogy felvilágosult gondolkodásúak vagyunk, és hogy a nyugati fejlettséghez tartozunk. De pont az ilyen, és az ehhez hasonló társadalmi visszamaradottságaink miatt a nyugatiak, akikhez annyira nagyon szeretnénk tartozni, szinte barbárokként tekintenek ránk. Nem egy angol vagy amerikai emberrel beszélgettem már az interneten, és mindig féltem megemlíteni nekik, hogy magyar vagyok. Miért? Mert a reakciójukban olyankor mindig ott van, hogy mennyire negatívan gondolkodnak rólunk. Persze, mondhatjuk, hogy a politika is sokat játszik egy ország imázsának a kialakításában, de amíg a hétköznapi emberekként nem változtatunk a diszkriminatív gondolkodásunkon, addig hiába várjuk a csodát.
Kovács Lilla
Ó, ha csak egyszer találkozhatnék a miniszterelnök úrral! Nekem annyi kérdésem volna hozzá!
Például, miért gondolja, hogy probléma az LMBTQ emberek jogait összemosni a nőkével? Ebben az országban eléggé azonos szinten van a kettő.
A nőknek meg van mondva, hogy szüljenek, a melegek és transzneműek meg a négy fal között éljenek a jogaikkal. Na meg persze asszony és buzi is verve jó (mert hát ugye az isztambuli egyezményt azóta sem ratifikáltuk kérem szépen).
Nem baj, mert hát itt bizony épül a keresztény Európa, és majd az lesz ám a szép új világ, ha a vak komondorokon nyaktörő mutatványokat bemutató asszonyok csupa hetero férfit hoznak a világra.
Mert mi itt Magyarországon bizony már eddig süllyedtünk. Mi már csak azt kérjük, hogy hadd ne legyen már törvényes nőket verni, és hadd ne legyen már törvényes az azonos nemű párokat bántalmazni. Mi már nem merünk többet kérni.
Nekem annyi kérdésem volna hozzá.
Például, miért gondolja, hogy így fogja magát beírni a történelemkönyvekbe? Mert ebben az országban az emberek egy tisztességes politikust, aki megvédi az állampolgárait, már életében szentté avatnának.
Gondoltam szólok.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
