Kezdetben kissé szkeptikusan álltam hozzá a találkozóhoz. Nem rajongok Péter számaiért. Ráadásul gyanítom azt is, hogy ha valaki ideje korán kerül a rivaldafénybe, esetleg nagyképűvé válhat. De ahogy megérkezem és leülök, máris változik a véleményem.
Nem egy öntelt tinibálvány ül velem szemben, hanem egy kedves és normális srác. Egyből azzal indít, hogy mi van velem mostanában, régen találkoztunk - és amikor válaszolok, olyan figyelmesen hallgat, hogy kényszerítenem kell magam a beszélgetést őrá terelni, hiszen nem ő ír rólam. És hallgatni őt legalább akkora élmény, mint mesélni neki.
Jó beszélgetőpartner, és a zenélés iránti alázata pillanatok alatt feledteti velem kezdeti aggályaimat. Aki a muzsika bármilyen formáját szereti és műveli is - rossz ember nem lehet. Mesél a terveiről: arról, hogy az élet milyen választások elé állította. Elmondja, hogy lett volna lehetősége rádióba kerülni a dalaival, de nem kért belőle, mert mások próbálták megmondani, hogy mit és hogyan játsszon.
Inkább ne fussak be, de csinálhassam, amit én szeretnék
. Nem akar semmilyen körülmények között engedni abból, amit csinál.Elmondja azt is, hogy a zene mint kifejezési forma milyen fontos a számára. Ha tudja, hogy a dalait akár csak egy ember szereti, akkor ő már elégedett. Kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy azért, mert valami nem az én világom, még lehet igazán remek világ.
Melyik végén fogjam meg a dolgot? Peti még fiatal, de máris annyi mindent csinál, hogy nehéz eldönteni, mivel is kezdjük. Az elején kezdem, és belevágok a közepébe. Aki szeretne megismerkedni Petivel és a zenéjével, az április 24-én este mindenképpen látogasson el a szombathelyi Bohém kávézóba. Mivel a koncert után indul Angliába önkénteskedni, ezért ez egy "debütáló búcsúbuli" lesz. Látszik rajta, hogy milyen izgatott ezzel kapcsolatban, hiszen a koncerttel elköszön (persze nem örökre) Szombathelytől. A várostól, amely sokat adott neki.
Ez az este azért is izgalmas, mert egy egészen új zenei világot és ezzel együtt egy új oldalát tervezi bemutatni. Erről az új hangzásról is kérdezem. Szívesen beszél róla, de látom, hogy jobban szeretné, ha inkább az új dalai beszélhetnének. Bármit is tartogat nekünk, az alapkoncepciója változatlan lesz. Szeretne újat adni, megtartva egy-két számára fontos értéket. Saját élményeken keresztül egyetemes témákat boncolgatni. Ahogy ezt az elképzelését vázolja, rám is átragad a lelkesedése. A zenét és a szöveget is ő írja a dalaihoz - mindez, ahogy mondja, semmit se érne a barátai és a velük közös élmények nélkül.
Szeret az őt körülvevő emberekkel beszélgetni, szinte bármilyen témáról, hiszen a lényeg nem más, mint a gondolatok megosztása, vitázás, ami soha nem csap át veszekedésbe. Ez kiváló alapot tud nyújtani a dalaihoz.
A fenti szám Teo név alatt íródott, Peti elmondta, hogy gyakran érdeklődnek ennek eredetéről. Semmi nagy csodára nem kell gondolni, a legjobb művésznevek mögött gyakran csak egy egyszerű, ám annál kedvesebb történet áll. Egy Balaton-parti este alkalmával két aznap megismert lány hívta így, mert állításuk szerint "olyan teós feje van". A név rajta ragadt - a két lánnyal pedig máig jó barátságot ápol.
Bár 13 éves kora óta gitározik, a Művészetiben, ahol megismertem, mégis a képzős tagozatot, azon belül pedig a textil szakot választotta, a sokszínűségét ezzel is magasabb szintre emelve.
Úgy tartja, hogy az utóbbi időben nem tart jó irányba a divatvilág. Olyanokat szeretne megcélozni terveivel, akiknek eddig kevés figyelem jutott. Tervez túlsúlyos embereknek, így motiválva őket, megmutatva nekik saját szépségüket.
Amikor szóba hozom, hogy aki ennyi mindent csinál, azt a környezete gyakran félti, hogy a székek között a földre esik, már kész is van a válasza. Szerinte a prioritás a fontos. Lehet egyszerre több dolgot csinálni, csak fel kell állítani egy sorrendet és kitartani mellette.
Ha már itt tartunk, elárulhatom, hogy Peti most könyvet is ír. A sztorit nem lövöm le (azt nem írhatom, hogy a poént, mert elég komoly témákat feszegető mű készül), de eddigi dolgait figyelve azt hiszem, érdemes várni, hogy mi sül ki a dologból. De ez még a jövő zenéje.
Azt viszont biztosan szeretné, hogy dalai szintén a jövő zenéi legyenek. Ahogy elnézem fiatalon, magabiztosan és boldogan kávézva velem szemben, még én is elhiszem, hogy sikerülhet neki.
