A zajszennyezés létező dolog, létező probléma, mégis keveset beszélünk róla. És még kevesebbet teszünk ellene. Pár éve volt, hogy talán Velencében (bocs, utánanéznék szívesen, de a téma szempontjából lényegtelen) betiltották a műanyag kerekű, gurulós bőröndöket, mert a macskakövön, többezer ember által húzva elviselhetetlen zajt keltettek. Ott az ember bólintott, hogy de szuper, érdekli őket a lakosság, nem csak a turizmus.
Mivel mi olyan hatalmas turizmussal nem büszkélkedhetünk, mint mondjuk Velence, de turisták helyett vannak hazai böszméink, az ember várta, hogy esetleg itt is fellépnek ez ellen. Hát nem. Hívtatok már ki szomszéd kocsma, vagy disco miatt rendőrt? Csak, mert én igen. Amikor odaért lelassított egy pöppet, aztán elhúzott. Minekutána az ilyen helyek tulajdonosai sem hülyék, abban a másfél percben csend volt, utána meg (talán bosszú?) kétszer olyan hangos lett a muzsika.
Itt nem a muzsika műfajával vannak gondok. Nem arról van szó, hogy a buccun-buccun az halkan menjen, de amit én szeretek az süvölthet. Nem is arról, hogy évente egyszer-kétszer ne lehetne nagy lármát csapni. De ehhez igenis kelljen engedély és igenis kérdezzék meg legalább a közvetlen szomszédokat.
Van ám még ilyen!
Másik. Azok a nyüves pudliszaggató kismotorok. Most komolyan? Abszolút nem zavar, ha valaki ilyenen utazik, kiváló módja a helyváltoztatásnak. De én igenis láttam, hallottam már olyat, amelyiknek nem volt ez a repedt fazék, süvöltő hangja. Bizony, van ilyen. A zajszennyezésnek van még vagy hatezer módja, kezdve a lehúzott ablakos kocsikból kizúduló zenei szeméttel, amitől roppant kemény lesz a benn ülő, egészen a „szerelmes” párig, ahol anyuka öntöttvas serpenyővel veri apukát, akinek a fejében sajnos egy fémlap van.
Az egyik legidegesítőbb dologról van szó, gondoljunk csak arra, amikor a szomszéd megveszi az új „gyepgyilkos kétezret” és lehetőség szerint hajnali ötkor, vasárnap áll neki bömböltetni. Ilyenkor feltámad bennem a rosszindulat, hogy valójában nem is nyírja azt a kurva pázsitot, csak szereti annak a vacaknak a hangját.
Persze megértem, hogy nem lehet mindenhol mérni a decibel szintet és, ha valaki átlépi a megszabott határt azt lecsukni. De a visszaeső hangoskodókat nem lehetne egy-két hét csecsemő ordítással ötvözött autóriasztó zajjal büntetni? Abból mindenki tanulna...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
