Péterfy Bori, Intim Torna Illegál, Punnany Massif, Hősök, Halott Pénz, Marge, Magashegyi Underground. Csak néhány előadó akik korábban országos rádióba sosem kerültek volna be, ám a Petőfi Rádió merész műsorpolitikájának köszönhetően eljutottak a széles közönséghez. Érdemes volt hallgatni az Mr2-őt, mert sok olyan külföldi zenét is megmutattak, ami nem a tingli-tangli popsláger kategóriájába tartozott, mégis benne volt az a plusz, amitől egy zene jó és élvezhető lesz. Sajnos azonban egy ideje már érezhetően simulékony lett a Petőfi, belefeküdt a kereskedelmi mocsárba, ahol a Rihanna-Avicii-Calvin Harris szentháromság uralkodik. Szinte esélyt sem hagyva a kortárs magyar könnyűzenének.
Mint oly sok minden másban, a magyarnak itt sincs sok igénye. Elég egy kis lakodalmas aláfestés, lehessen ordítani a refrént hajnali fél háromkor is a karaoke gépből és lehetőleg legyen meg benne a majkai sírva vigadós, én vagyok a faszagyerek, de most nagyon rossz nekem szövegív és máris kész az örökzöld sláger.
Sokáig az Mr2 volt az oázis a sivatagban. Helyet adott és inspirálta a kortárs magyar könnyű zenét, ami szépen lassan kezdett szárnyra kapni és már olyannal is lehetett találkozni, hogy fesztivál nagy színpadon nem a Beatrice és az Edda zenélt, hanem mondjuk a Fish!, Kowalsky meg a Vega vagy éppen az Ocho Macho. Mindez pedig most veszélybe került és pillanatok alatt kerülhetnek vissza a mainstream zenészek az underground szcénába.
Hiányozni fog a régi Petőfi, az igényes zenei felhozatal, ahol mindig megkaptuk a legfrissebb magyar zenéket és kedvünkre mazsolázhattunk a kínálatból. A legrosszabb, hogy nagyon nem tudunk mit tenni. Ha azt mondjuk, oké, ezt már nem hallgatjuk többé, a zenészeknek akkor is megszűnik egy olyan agóra, ami eddig szélesre tárt karokkal várta a friss alkotásokat. Marad nekünk a bogarászás, youtubeon, facebookon, soundcloudon meg a többi netes felületen. Mert jó zene nélkül élni lehet, de nem érdemes.
