A Vad Fruttik frontembere a Szimfonik Live 3 koncertjén nyomta le tökéletes odaadással Szécsi Pál sok-sok évvel ezelőtti slágerét, a Távollétet.
Likó Marcell hangja, öltönye, testmozgása, s ahogy a szám végén hosszan kitartja az utolsó hangot maga szüleink – vagy nagyszüleink? – romantikája. Hallgassátok meg, hogy felkészültek legyetek az estére!
Azért némi vadulás van benne. Hogy mennyi? Itt az eredeti is, hasonlítsátok össze!
A dalszöveg, hogy mondani is tudjátok.
Viharként tombol már a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol,
Eszembe jutnak mind a meghitt órák,
Egy ablak és a te kis szobád.
Beláttam én már rég a tévedésem,
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem,
Szívembe markol száz és száz kis emlék,
Megöl a messzeség.
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta,
Azóta várok én egy hívó szóra,
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél,
Úgy kínoz, kínoz a távollét.
Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra,
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja,
Megadnék mindent én egy ölelésért,
Egyetlen csókodért, egyetlen csókodért.
Sok sikert! Aztán meg szép álmokat, rózsás csókokat!
