Kutya projektbe fogtunk a kedvesemmel, így amíg megérkezik a hihetetlenül aranyos (és drága) kiskölyök, az időnket kutyás videók, nevelési tanácsok és a bisz-basz (ezt így kell írni?) vásárlás köti le.
Abból pedig nincs hiány! Azzal még megbékéltem, hogy az oltásokkal, adóval, tálkával, szőnyeggel, nyakörvvel, pórázzal és még vagy ötezer más cuccal együtt ez komoly anyagi érvágás lesz, de azzal csak most barátkozom, hogy ezeknek végtelen számú variációja érhető el a világban. Például: ki ne akarna egy olyan tálkát a kutyájának, amin cuki csokornyakkendő van? Csak egy idióta nem akar, igazad van!
De ez akkor is egy párducmintás kutyapiszok zacskó könyörgöm!
Nadehátkéremszépen, ki vesz ilyet? Meg minek? Mármint én még nem találkoztam emberek számára gyártott, virágmintás, vagy nem tudom, mondjuk csipkés szélű szemeteszsákkal. Gondolom azért, mert az ember nem érez elfojthatatlan vágyat, hogy a szemetet ilyen esztétikus formában küldje végső nyughelyére.
Igaz, hogy bármilyen kutyapiszok zacskó használata még mindig egy magasabb szint, elvégre megvásárolja az ember és, akkor már nyilván használja is, tehát megfelelően gondoskodik a kutyáról és a belőle távozó következményekről. Ez (főleg idehaza), tényleg dicséretes. De egyelőre képtelen vagyok feleszmélni ebből a döbbenetből. Nekem igazából a mintával van bajom. Illetve csak nem értem. Minek rá minta, ha úgyis kidobjuk? De rendben, legyen mintás. Nade párducmintás? Egy állat ürülékét egy másik állat bundájának mintájával ellátot zacskóba gyűjteni, amit esetleg az övünkön lógó, lehetőleg csont alakú tárolóból szedtünk ki?
Aztán tőlem mindenki, akár van kutyája, akár nincs, annyi és olyan ízléstelen dologgal aggatja tele az övét amennyivel és amilyennel csak akarja. Én a magam részéről a farzsebre esküszöm. Nem, mielőtt valamelyik mókamajszter beszólna, nem a kutyaszart akarom odarakni...
