Március 27.
A kijárási korlátozás előtti utolsó nap.
Még egy búcsú körre lementek játszani a gyerekek a házak közé, bár a hinták, homokozók már régóta le vannak zárva. A szülők is kiengedték picit a gőzt a komolyabb bezártság előtt.
Édesapám munka után még felénk kanyarodott, hozott egy kis kolbászt, tojást, gumikesztyűt. Rég láttuk már egymást. Nem volt zökkenőmentes a viszonyunk, apa néha nagyon nehezen fejezi ki érzelmeit. De amikor ott álltunk egymással szemben, éreztem rajta azt a mély bánatot, hogy most távolságot kell tartanunk. Bőghetnékem támadt. Szólt, hogyha bármire szükségünk van, keressem. És vigyázzak magamra.
Miután elment, nem hagyott nyugodni, hogy így kellett viselkednünk. Jobban féltettük a másikat, minthogy felrúgjuk A Szabályokat. Muszáj volt felhívnom, és megmondanom neki, bárcsak megöleltük volna egymást. Azt mondta, ő is bánja, és szeret.
