A reggelinek a mai rohanó világban egyre kisebb szerepe van. Mindenki attól fél, hogy elkésik, azon stresszel, hogy meg kell ma is felelni az elvárásoknak, amit az ember elé állítanak nap mint nap. Kinek van ilyenkor étvágya?! Na meg az, hogy valamit összedobj magadnak, plusz meg is edd, időbe telik.
Mióta iskolába járok, azaz durván 14 éve, összesen egy fél éves időszak volt, amikor rendszeresen reggeliztem, csak mert nagymamám elém tette, nekem meg csak tolnom kellett az arcomba a kaját, miközben a nadrágomat húztam fel fél kézzel.
A reggeli fontosságáról őszintén szólva nem tudok túl sokat, ennek a bemutatását inkább Szalai Csongorékra bízom:
Nehéz megtörni egy olyan szokást, ami már rég beléd ivódott. Nekem reggel 10 előtt sosincs étvágyam és kaját is lusta vagyok csinálni, szóval eddig rendszeresen ebéddel kezdtem a napot, aztán az éjszaka közepén még jól bezabáltam, hogy esélyt se kapjon a reggeli.
Amikor már elegem lett abból, hogy a bioritmusom olyan, mint egy elbaszott keljfeljancsi, elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan iktathatnám be mégis ezt a reggeli dolgot. Arra jutottam, hogy olyan kaják kellenek, amiket nagyon gyorsan el lehet készíteni és tápértékük is van, de nem annyi, hogy a frissen ébredt gyomrom ne tudja befogadni. Ekkor ugrott be nagymamám specialitása, a gyümölcsös müzli. Tök egyszerű, gyorsan kész van, alig kell hozzá valami és még egészséges is.
Ha kipróbálnátok, csak vegyetek zabpelyhet, tejet, mézet és a kedvenc gyümölcsötökből egy adagot, majd keverjétek össze ízlés szerint, és máris kész az álomkaja.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
