Régen falun éltem, ahol még szinte mindenki körbejárja az utcákat, hogy meglocsolja a női szomszédokat, ismerősöket, rokonokat. Persze ezért jó adag zsebpénzt is adnak, de nem ritka az sem, hogy csokit kapnak a fiatal locsolók.
A felnőttek már csak pénzt kapnak, meg egy feles pálinkát, ezért a húsvét vasárnap délutánjára már több részeg szokott lenni a falukban, mint józan ember. De így is van ez jól, hiszen ennek is megvan a maga magyaros varázsa.
Szóval kiskoromban én is gyakran jártam az utcákat, felszerelkezve a kis húsvéti kölnimmel, amit valamelyik szupermarketben vett meg anyukám. Persze ezek inkább voltak büdösek, mint kellemes illatúak, de ez nem szokott zavarni senkit. Elmondtam a jól betanult locsolóverset, szigorúan minden évben valami újat, aztán megkaptam az ajándékomat és már mentem is tovább.
Vödör vízzel, vagy szódásszifonnal nem jártam soha locsolkodni, mert azt anyukám megtiltotta. Szerinte kedves gesztus kölnivel körbefújni a lányokat, viszont az már kevésbé, ha miattunk kap valaki tüdőgyulladást húsvétkor.
Így ment ez egészen kilenc éves koromig, amikor beköltöztünk a városba. Kertvárosi részen élünk, ráadásul egy kisebb településen, szóval nem gondoltam, hogy akkora eltérés lenne a szokásokban. Hát tévedtem. Az legelső húsvétkor, amikor beköltöztem ugyanúgy útra indultam, mint az előző évben.
A szomszédok és az ismerősök örömmel fogadtak, viszont az ismeretlenek úgy néztek rám mint valami hülyére. Valahol ajtót se nyitottak, valahol rám csapták, valahol meg egyszerűen elküldtek egy melegebb éghajlatra. Szóval ezután megfogadtam, ha fene fenét eszik is, én még egyszer nem megyek locsolkodni. A családom tagjait persze még így is meglocsolom, de csak őket, mert nem hiányoznak a képembe csapott ajtók.
Hát igen. Az urbanizáció a hagyományok halála. Vagy mégsem. Ismerek olyanokat, akik még így is járnak locsolkodni, még akkor is, ha tudják, hogy a legtöbb helyen nem engedik be őket. Nekem ez furcsa, de lehet, ha valaki így nőtt fel, annak az ellenségeskedés természetes.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
