Kezdjük a legelején. Nolimpia.
Esélytelen úgy nekiállni a Momentumról értekezni, hogy ez ne jöjjön szóba. Egy roppant módon szimpatikus kezdeményezés volt, mert én sem érzem, hogy erre kéne elszórni a pénzt itthon. Más kérdés, hogy pénzt szórni Olimpia nélkül is lehet. A Nolimpia volt az, amivel a Momentum mozgalom feltette magát a térképre. Pillanatok alatt ezrek ismerték meg az arcukat, a nevüket, fiatalos, cuki lendületüket és pillanatok alatt ezrek kezdtek el beszélni is róluk.
Aztán tudjuk, mi történt. Olimpia bukó, mindenki várta, hogy mi lesz a következő. A logikus lépés a párttá alakulás volt, ami meg is történt. Majd elkezdték az országot járni, ezzel gyönyörűen ellensúlyozva azt, hogy drága vezérünket manapság ritkábban látni, mint a Fehér Zorrót. Ehhez egyébként kedves adalék, hogy amikor a tegnap esti beszélgetés közben egyik asztaltársunk kimondta Orbán Viktor nevét, először körülnézett, majd hangját suttogóra változtatta. Mi ott és akkor nevettünk a dolgon, elvégre olyan volt mintha Voldemortról lenne szó, de összességében ez nem olyan nagyon vicces...
Szóval a Momentumos fiatalok eljutottak tegnap Szombathelyre is
Az első meghirdetett helyszín a Malom söröző volt, ám úgy néz ki ez nem mindnekinek tetszett. A Malom facebookján pár hete ez a poszt jelent meg:
Aztán úgy néz ki lukra futottak a bojkottálók, a Momentum ugyanis úgy ítélte meg, hogy szűk lesz nekik a Malom.
Szóval az esemény végül a Belaggioba lett áthelyezve. Értékelendő, hogy nem lemondva lett!!! csak áthelyezve.
A kerekasztal beszélgetések előtt is sok mindenről esett szó, erről itt olvashattok bővebben, de én most arról szeretnék értekezni, amikor kisebb csoportokra oszlottunk, hogy átbeszéljük a helyi dolgokat, egy Momentum tag közbenjárásával. Sokan jöttek el, mégis sikerült családias hangulatot létrehozni. Köszönhető ez a fiatalok közvetlenségének, vagy az érdeklődők hozzáállásának, esetleg mindkettőnek, nem tudom, de nyoma se volt kötekedős hangulatnak, vagy vödör narancsnak. Szép volt Szombathely!
Mindenesetre, amikor az asztalokhoz ültünk, asztalonként 7-10 fő, illetve egy Momentumos, nem éreztem magam kellemetlenül, beszélgetni jöttem, esélyt adni, hogy meggyőzzenek, illetve nem utolsó sorban azért, mert az ember a jelenlegi politikai helyzetben kedveli, ha legalább pár órán keresztül számít egy hangyafasznyit a véleménye. Akár így van, akár nem.
Innentől a szokásos és úgymond kötelező forgatókönyv szerint jártak el. Bemutatkozás, értelemszerűen először a Momentum tag részéről, majd egyesével az asztalnál ülők is mondtak pár szót magukról. Ezzel sincs a világon semmi baj, elfogadott, bevett módszer, közelebb hozza egymáshoz a feleket, közvetlenebb lesz a beszélgetés.
Majd nekiültünk. Az első gondolatom az volt, hogy az 5-től 8-ig meghirdetett időintervallum hatalmas, esélytelen, hogy ennyit beszéljünk a Momentumról, vagy a városunkkal kapcsolatos kérdésekről. Tévedtem. A Belaggioban tartott beszélgetésen közel sem tűnt 3 órának a három óra.
Igyekeztek a csoportokat úgy elosztani, hogy ne feltétlenül ismerősök üljenek egy asztalnál, hiszen serkenteni akarták a vitát, ütköztetni a véleményeket és ez jobban megy, ha nem az összeszokott kis csapatoddal mondjátok el a szokásosat.
Meglepődtem azon is, hogy mennyire képesek vagyunk elrugaszkodni a saját személyes problémáinktól. A legnagyobb baja az ilyen kezdeményezéseknek az, hogy az emberek látják az esélyt, hogy végre beszélhessenek magukról és a Manyikáról, akinek a minap eltört a lába meg a Pipikéről, meg a jóisten tudja még miről, de lehetőség szerint az Ő életéről és válaszoljanak az Ő kérdéseire. Ülnek itt mások? Velük kell beszélgetni? Azt nem kérem.
Szerencsére a mi csoportunkban sikerült ezt egy kicsit magasabb szinten művelni és valóban a várost, esetlegesen az országot érintő problémákat taglalni.
Tényleg változtatni akarnak? Szerintem igen
Nem vagyok könnyen meggyőzhető eset. Csak azért, mert valaki fiatal, esetlegesen jól néz ki, vagy érdeklődve hallgatja, amit mondok, még nem feltétlenül akar jót. Ugyanmár. Ez a dolga, azért van itt, hogy érdeklődjön, hogy elhitesse velem, hogy érdeklődik. Kíváncsi arra, amit mondok? Hányadikak lehettünk a sorban, akik a saját szaros kis problémáikkal fárasztják őket ezalatt az országjárás alatt?
És mégis. Nem lettem Momentum rajongó, nem fogom a jövőben fenntartás nélkül elfogadni minden lépésüket, ennél szkeptikusabb alkat vagyok. De igenis meggyőző volt. Elhittem, hogy érdeklik őket a problémáink, a meglátásaink.
A lány, akivel beszéltünk, nyitott volt, érdeklődő és elhittem, hogy tényleg tenni akar. Ugyanakkor emellett a tenni akarás mellett ösztönzött minket, hogy tegyünk mi is, hiszen így lehet igazán elérni valamit. Érezhető volt, hogy elindult valami. Nekem ez a jelenlegi politikai helyzetben már bőven elég, hogy bizakodni kezdjek. És szerintem sokan bizakodunk.
Beszélgettünk, ami meglehetősen új számomra a hazai politikában. És tényleg azt éreztem, hogy nem valami ellen, hanem valamiÉRT beszélgetünk, vitázunk. Nem tudom, hogy mivé növi ki magát a Momentum, vagy, hogy mennyire lesz sikeres. De az irány remek, ha így folytatják és azok az emberek véleményével teleírt lapok tényleg ki lesznek értékelve, akkor még sok pozitív meglepetés érhet minket részükről.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
