Az, hogy egy csomó helyen nincs kinn a jelzés, egy dolog. Inkább bebiztosítom magam és előre megkérdezem, hogy az oldalamon slattyogó, hatalmas szemekkel, érdeklődve bámuló gyilkológépnek van-e joga belépni. És ilyenkor jön a csoda: Sok helyen kinn van a tábla, de azt mondják, hogy persze nyugodtan. Sok helyen nincs tábla, de a kutya szó hallatán az emberek elképzelik, hogy pórázon beviszem a Krakent és olyan hangon süvítenek nemet, mintha a kutya már a bimbójukat enné.
Ezzel nincs baj. Azért kérdezem meg, hogy elkerüljük a kellemetlen helyzetet. A baj azzal van, amikor valaki a hatalmát fitogtatva, mintha ezzel hatalmas szívességet tenne, előadja, hogy amúgyám náluk ez tilos, de most az egyszer nagylelkűen beengedi, érezzem magam rohadtul megtisztelve. Én pedig sűrű hajbókolás és hálálkodás közepette intézem a kis dolgomat... Francokat.
Be lehet hozni? Igen. Köszi.
Be lehet hozni? Nem. Köszi.
Nekem nem kell ilyenfajta szívesség. Mondja meg, hogy mi a szabály és tartjuk hozzá magunkat. Az abszolút kedvenc, amikor még érvekkel is megtámogatja magát, a hatalmas mellényben ücsörgő illető. Múltkor be akartam menni elintézni a kis dolgomat, megkérdeztem, hogy kutyaúrra milyen szabályok vonatkoznak. A válasz meglehetősen kiábrándító volt. Bejöhet a kutya, de mivel ők többek között édességeket is árulnak, nem akarja, hogy a kutya felfalja az összeset. Hát ez normális?!
Mi volt az elképzelés?
Beviszem, elengedem és onnantól, dühös forgószélként végigzabálja a boltot? Én, pedig csak állok, félszegen mosolyogva, hogy "hát igen, nem tudok vele mit csinálni, kedveli az édességet..." Nem fogok rászólni? Nem akadályozom meg, hogy tégláira szedje az épületet? Kikattintom a pórázát és egy határozott "pusztíts!" felkiáltással ráküldöm mindenre, ami mozdítható?
A szabályokat elfogadom, igyekszem azok szerint játszani. De ez nem jelenti azt, hogy ha a kutyám bebocsátást nyer, onnantól nem az én felelősségem. Ha beengedik, akkor fokozottan fogok rá figyelni, elvégre hálás vagyok érte, hogy bejöhetett és a jövőben is szeretném, ha megtehetné. Arról nem is beszélve, hogy szeretem azt hinni, hogy okos kutyám van. Márpedig az, hogy cafatokra szed egy plázát, nem erősíti másokban is ezt a gondolatot.Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
