Londonban voltam és feltűnt, hogy utcai kukából sokkal kevesebb van náluk, mint a mi fővárosunkban. Mégis, egy darab csikket nem lehetett látni a földön, olyanokat meg, amikbe az ember Pesten beleszalad, néha szószerint, pláne nem.
A belvárosban élő pesti embereket már nem rázza meg, ha egy használt óvszer pihen a földön. Mi neki egy kupac szar, amibe mint valami undorító szülinapi tortába, élével van beleállítva egy használt betét? Nem, ezeket nem most találom ki.
Nem nehéz a szemetesbe rakni, ami oda való, nade mi abban a pláne?
A srác előttem sétált és úgy ette a csokit, mintha a világ legmenőbb dolga lenne. Tudod, vállak elől, dinnyehordó póz, kacsázó léptek és a jó öreg „odacsapok, ha rám nézel” tekintet. Ezzel egy időben képes volt még a csokit is enni. Ennyi dologra figyelni, nem kis teljesítmény! Amikor végzett a papírt ledobta a földre. Ez megszokott látvány, de a legtöbbeknél azt veszem észre, hogy ha pont akkor végeznek a kajával, piával, amikor elhalad mellettük a kuka, azért csak beledobják a szemetet.
Hát ő is egy kuka mellett haladt el éppen, és a papírt pont a kuka mellé helyezte a földre. Én nem szólok az ilyenekért, mert a nagy megbánás és belátás közepette elveszi a tárcámat. Ami megdöbbentett az a szemetelés utáni reakció volt. A srác lassított, még feljebb emelte a kezét, hogy beférjen a többi dinnye és kihívó tekintettel körülnézett az utcán. Először engem nézett meg, hogy beszólok-e, amiért ő most ilyen kemény arc volt, aztán a szembejövő két lányra tekintett várva, hogy belőlük mit vált ki ez a végtelenül menő mozdulat. Sajnos ott és akkor, azon a járdaszakaszon, se ellenfelet, se szerelmet nem lelt a romantikus lelkű úriember, de a tény, hogy már szemeteléssel is próbálnak emberek csajozni, egészen felvillanyozott.
Azóta másként tekintek a szemétre
Talán a használt óvszer egy kezdődő, vagy valószínűbb, egy befejezett kapcsolat emléke? Talán a kupac, ami lassan már remélem, hogy ürülék, mert Pestből kiindulva, rosszabb is lehet, valójában egy meg nem értett zseni szerelmi vallomása? Amerre csak nézek az utcán, szerelem vesz körül!
Régen abban a hitben éltem, hogy a szemét a kukába való. De, ha a szemetelés, mint valami koszos párzási tánc előremozdíthatja Magyarország népesedését, akkor hajlandó vagyok megváltoztatni a véleményemet. Legközelebb (Isten bocsássa meg) ledobok valamit a földre, hátha az elhaladó lányok közül valamelyik a nyakamba ugrik és életem végéig ő lesz a babám.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
