Nyilván megvannak az előnyei annak, hogy az ember zsebében ott van az okostelefon, amivel a különböző programok segítségével, főleg a Facebook Messengerrel bármikor tud kommunikálni bárkivel. A telefonáláshoz képest ott van az az előnye, hogy néma, tehát akár órán, akár vendégségben, akár hangos bulikban lehet beszélgetni, az SMS-ezéshez képest pedig ott van az, hogy ingyenes és platformfüggetlen, szóval akár a telefonunk, akár a tabletünk van nálunk, vagy ha épp a számítógép előtt ülünk, mindenhol elérhetőek az ismerőseink. És mi is azok vagyunk.
Mindig, mindenhol
Ma az emberek nagy többsége elérhető Facebookon a nap nagy részében. Ha gép előtt ülünk szinte biztos, hogy meg van nyitva, ha pedig nem, a telefonon kapunk értesítést. És ezzel mindenki tisztában van. Ha írunk valakinek, akkor tudjuk, hogy látja, és várjuk a választ, sőt, hajlamosak vagyunk meg is sértődni, ha az nem jön.
Pedig az embereknek szükségük van a magányra. Az emberi természet igényli, hogy néha befelé forduljon, de ennél még könnyebben megfogható dolgok is vannak, például, hogy mindenkinek van saját dolga, privát élete, amire időt kell szakítani. Le kell ugrani a boltba, el kell végezni a munkánk, ki kell menni vécére, és még sorolhatnám, és elég idegesítő tud lenni, amikor arra érek vissza a zuhanyzásból, hogy a 8 emberből akivel üzenetváltásban voltam az egyik épp akkor írt valami számára fontosat, amikor felkeltem az asztaltól, és mire visszaülök, ő már halálosan meg van sértődve, hogy nem reagáltam rögtön.
Bezzeg a régi szép időkben!
Az én gyerekkoromban például ott volt az MSN, ahova egyrészt akkor jelentkeztünk csak be, ha tényleg beszélgetni akartunk valakivel, ráadásul lehetett ilyen kis állapotjelöléseket kirakni, hogy nincs a gépnél - pill, fürcsi, és nem kellett egyesével mindenkinek elmesélni, hogy most 20 percig nem fogok válaszolni, mert a személyes higiéniára is fordítanom kell némi időt.
Most már egész egyszerűen nincs hova bújni. Nem tudunk bezárkózni a szobánkba és max hangerőn bömböltetni a Kispált, mert mind az 1500 facebook-ismerősünk ott van a szobában, és a hangfalból kiabálnak a fülünkbe.
Mi a megoldás?
Erre amúgy én is nagyon kíváncsi lennék, mert nagyon nincs ötletem. Az nem feltétlenül megoldás, hogy nem használjuk a facebookot, mert rengeteg helyen ez most már teljességgel megkerülhetetlen. Ott beszéljük meg a munkával kapcsolatos dolgokat a közös csoportban, oda töltik fel az egyetemmel kapcsolatos infókat a csoporttársak, ott olvasunk híreket, nézünk videókat, keresünk zenét. Az, hogy ki lehet kapcsolni a chatet egy dolog, de senki nem hiszi el, hogy nem vagyunk elérhetőek. Azok vagyunk. Mindig. És ebből nincs menekvés.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
