Itt most főleg a zenéről beszélek. A Sziget koncerten kívüli programjai Európa élmezőnyébe tartoznak, a Sound fehér kanapés überVIP közege pedig sokak egész éves egotankját tölti fel, csak épp a koncertek nem nyújtanak sehol semmi érdekeset.
Mindenki biztosra megy. A magyar nagyfesztiválok az utóbbi években olyan irányba indultak el, ahol nem az a fontos egy lineup összeállításánál, hogy aktuális és jó zenekarokat hívjanak, hanem olyanokat, akik fixen nagy tömeget vonzanak a jegypénztárak felé. A Sziget 10-15 évvel ezelőtt még formálta a magyar zenei ízlést azzal, hogy olyan zenekarok léptek fel a nagyszínpadon, amiket itthon alig ismertek, nem nyomta őket rádió, és ezzel ők mutatták be őket a magyar közönségnek. Ezzel szemben az utóbbi években már csak kiszolgálják a tömegigényeket, és jól bejáratott, ismert, de sokszor kevésbé jó bandák töltik fel a programfüzetet.
A Volt, ami régebben egy fokkal zúzósabb rockfesztivál volt, most a Sziget kistestvéreként azokat a zenekarokat hozza Magyarországra, akiknek nem jó az augusztusi időpont, de a cél itt is ugyanaz: bevétel. A Balaton Sound sem volt mindig szolárium- és szteroidkiállítás. Kezdetben undergroundabb volt az egész, és a DJ-k sokkal nagyobb százalékban használtak pendrive-on kívül mást is.
A kisebb fesztiválok közül azok tudnak jól működni, akik ráállnak egy-egy műfajra, mint a magyaralter-kánaán Fishing on Orfű vagy a goaparadicsom Ozora, de ezek minden évben ugyanazt a fix és egészen szűk vendégkört fogják megmozgatni.
Ami hiányzik, az a bátorság. Hogy valaki bevállalja, hogy egy olyan fesztivált szervez, ahol lehet, hogy a zenekarok többségéről még nem is hallottam, de ha elmegyek, tudom, hogy mindenhol jó zenét fogok hallani. Hogy fel fogok fedezni új kedvenceket, és hogy nem kifosztani akarnak, hanem szórakoztatni.
A barcelonai Primavera Sound úgy Európa egyik legnagyobb fesztiválja, hogy a Szigetnél olcsóbb, sokkal kevesebb gigasztár lép fel, viszont odafigyelnek, hogy milyen műfajok vannak éppen felemelkedőben, és azokat hívják el, akik jól zenélnek, nem pedig azokat, akiknek jó a reklámjuk. Ha végigpörgeted a fellépők listáját, alig fogsz ismerős neveket találni, viszont ha belehallgatsz, hogy ezek a bandák mit játszanak, érthető lesz, hogy miért nem lehet már májusban jegyet kapni a fesztiválra. Mert aki ismeri a Primaverát, tudja, hogy nem fog csalódni. A portugál Paredes de Coura is hasonló, csak kicsiben, jó zenével, jó hangulattal és megbízható minőséggel.
Itt vagyunk Magyarországon rengeteg könnyűzenei fesztivállal, és senki nem mer lépni. Nem kell mindenkinek rögtön dobni a Prodigy-t és a Tankcsapdát, és helyettük Fidlart, Mac Demarcót meg Iceage-t hívni, de valaki igazán megtehetné már. Van millió fesztiválunk. Csak egy olyan kellene, ami diktál, és nem követ.
