Ismerős látvány: valaki a füléből lógó zsinórral vonul az utcán, üveges tekintettel bámul a messzeségbe, és már méterekről halljuk, hogy melyik dalt bömbölteti. Mindannyian látjuk, mindannyian csináljuk, de miért hallgatunk annyian zenét fülhallgatóval?
Távozz tőlem külvilág!
A legtöbben a zene be, világ ki módszer miatt dugjuk be a fülünket. A mai világ olyan hangos, annyira sokszínű, hogy őrület keresztülsétálni a zsibongó tömegen úgy, hogy nincs valami, amivel elterelhetnénk a gondolatainkat. Erre jó a zene, hiszen megnyugtató ha ismerős dallamokat hallgatunk, és mert teljesen lenémítja a közvetlen környezetünket.
Nem a zene miatt hallgatunk zenét
Gondolom most sok embert felhúztam az előbbi bekezdéssel, mert azt hinnénk, hogy a legtöbben azért hallgatunk zenét, mert, hát zenét akarunk hallgatni. De ez csak részben igaz. Mikor volt a legutolsó olyan alkalom, amikor csak úgy zenét hallgattál, és nem valami melléktevékenységként volt bedugva a füled? Ugye, ugye.
Manapság egyfolytában multitaskingolunk; kajálunk, miközben tévét nézünk, tévézünk, miközben házit írunk, házit írunk miközben utazunk, és utazunk, miközben zenét hallgatunk. Szinte már sosem csak egy dolgot csinálunk, a zene pedig a mindennapjaink háttérzajává vált. Szomorú, de ez az igazság.
Engem legtöbbször a buszon lehet látni fülhallgatóval, miközben olvasok. Ha ilyenkor olyan dalok jönnek fel a shuffle-ön, amiket még nem hallgattam "rongyosra", akkor tuti hogy elvesztem a fonalat két sor között, szóval csak a régebbi számok jöhetnek szóba. Nincs sok értelme mi?
Nekem a buszon a zene csak azért kell, mert körülöttem az összes néni elmeséli az egész életútját a mellette ülőnek. Nehéz a könyvre koncentrálni, miközben valaki éppen arról beszél, hogy miért költözött be a városba másodszor is. Néha ezek a történetek olyan csavarosak tudnak lenni, hogy még a könyveket is lepipálják. De tényleg! Meglepődnétek, hogy a '60-as években hányan házasodtak a szülei akaratának ellenére az éjszaka leple alatt.
Aha, érdekes vagy, várj egy kicsit, amíg semmibe veszlek
Amit viszont a legfurcsább látni a buszokon, az az, amikor két barát, vagyis annak tűnő egyén, leül egymás mellé, fél percig beszélgetnek, majd minden átmenet nélkül bedugják a fülhallgatókat, aztán bámulnak kifelé az ablakon. Értem én, hogy ha Adele-t hallgatunk, akkor kötelező a szomorú tekintettel a távolba meredni, de miért akkor kell elszakadni a külvilágtól, amikor éppen társaságba vagy? Ez nekem olyan, mintha egy beszélgetés közben hirtelen hátat fordítottak volna egymásnak, aztán elindultak volna a másik irányba.
A kedvenceim, az olyan emberek, akik annyira hangosan hallgatják a tucctucc-t, hogy még a busz másik feléről is hallani lehet. Persze, a zene hangosan jó, na de ennyire? A duruzsolásnál az egyetlen hangosabb dolog a dobhártyáik sikítása, a busz motorja csak a harmadik helyet szerezheti meg magának. Pedig nagyon próbálkozik túlkiabálni őket.
Fülhallgató = "Ne zavarjanak!" tábla
És ott vannak azok is, akik fülhallgatóval jelzik azt, hogy nem kívánnak beszélni senkivel. Ők annyira elvágják magukat az emberektől, hogy már azért is szúrós tekintettel merednek rád, ha csak az ő irányukba nézel. Azt meg se merem tőlük kérdezni hogy leülhetek-e melléjük, mert még egy teli buszon is képesek elküldeni melegebb éghajlatra.
De miért ilyen morcik? Talán mert már két hete nem tudnak tovább jutni egy Candy Crush pályán. Mindenkinek vannak rossz napjai, de tökmindegy hányszor látom ugyanazt az embert, ők nem lettek kedvesebbek.
Nem életbiztosítás zenét hallgatni
Sok veszélyt rejt, ha úgy vonulunk a világban, hogy nem halljuk a környezetünket. Lehet hogy idegesítőek az emberek minden tompítás nélkül, de inkább halljuk meg, ha csenget egy biciklis, minthogy belénk rongyoljon. A Zombielandből meg azt is megtanultuk, hogy azért veszélyes zenét hallgatni, mert akkor nem vesszük észre, hogy körülöttünk bekövetkezett az apokalipszis.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
