Hiába megyek el társasággal este, a legfontosabb, amit magammal viszek, az a fülhallgatóm, mert hazafelé életet menthet. Jó, veszélyesebb este bedugott füllel részegen bóklászni, de most nem így értem. A másik, ami mindig nálam van a napszemüvegem, mert annál nincs rosszabb, hogy csak egy sörre mész, aztán másnaposan felébredsz valahol és napszemüveg nélkül kell hazavonszolnod a karikás szemeidet.
Miután azt veszem észre, hogy ezt a két tárgyat a legtöbben maguknál/magukon/magukban hordják, tényleg kicsit nevetségessé válik az egész közlekedés, illetve együttélés dolog. Elvégre a napszemüveg már jó ideje nem arra szolgál, hogy védje a szemünket. Azért hordjuk, mert jól áll, meg mert így a többiek lehetőség szerint még kevesebbet látnak az arcunkból. Van olyan is, akit csak a napocska zavar.
Ehhez jön még egy másik érzékszervünk elszeparálása, a fülünké
Ugyan különbség, hogy a napszemüvegben jó eséllyel látunk, bedugott füllel, maxra tekert (tekert???) zenével viszont abszolút lenullázzuk a hallásunkat, ha a környezet észleléséről van szó. Többnyire ez is volna a cél. Hányszor hallottam már, sőt tapasztaltam is, hogy azok, akik zenét hallgatnak egy tömegközlekedési eszközön, egészen megrendülnek, ha pár megállót pőre füllel kell elszenvedniük. Ilyenkor ledöbennek embertársaik ostobaságán és úgy ragadnak ki beszélgetésfoszlányokat – azon kevés társukból, akik beszélgetnek – mintha még soha nem hallottak volna ilyet.
A zene nem csak ebben segít, illetve akadályoz. Remekül ráhangol a soron következő eseményekre. Például, ha edzésről van szó, sokan olyan zenéket választanak már az odaút alatt is, amik felpörgetik őket. Ha a párod szüleivel találkozol, lehet, hogy pont valami nyugtatóbb kell. Vagy simán azt hallgatod, amit szeretsz. Kész. És itt jön be az a gyönyörű helyzet, amikor emberek sorozatot, stand upot, vagy akár teljes filmeket hallgatnak. Igen, ilyen is van. Végülis teljesen mindegy, teljesen el vagy zárva úgy, hogy közben abszolút nem vagy elzárva, ebben a helyzetben az szólhat a füledben, amit csak akarsz. Ha megkönnyíti az életedet, szólhat benne pornó is. Nem, amúgy még nem találkoztam olyannal, aki nyögésekre vonatozik, de hát...
Napszemüveg, zene a fülbe, esetleg még két böszmenagy, vastag kesztyű, egy kapucni, hogy az egészet megkapucnizzuk és teljes az elszigeteltség. Akit embertársai illata/szaga is zavar, nyugodtan csúsztasson félbevágott tampont az orrnyílásaiba.
Senki nem fog meglepődni, mert:
A.: leszarjuk egymást
B.: Annyi fura ember van
C.: (A logika bajnokainak) biztosan vérzik az illető orra
Az egyik kérdés, ami foglalkoztat, hogy milyen lenne egy sima utazás, ha mindenkiből ugyanakkora hangerővel kifelé szólna az, amit éppen hallgat. Biztos szórakoztató. Lehet, hogy csodás muzsika kerekedne az összevisszaságból! Valószínűleg nem.
A másik, hogy miért vágyunk ennyire elszeparálni magunkat. Persze, csak ha erre használjuk a fülest. Elvégre sokan vagyunk, akik simán szeretik a zenét. Jobb lesz a hangulatunk, gyorsabban telik az utazás. De, ha részben, vagy egészben azért használom, hogy még csak véletlenül se kelljen senkivel kontaktba kerülnöm? Azért csináljuk, mert megvan a magunk baja és nem érdekel másé? Vagy esetleg azért, mert semmi kedvünk ahhoz, hogy elkapjon valamelyik panaszkodós? Vagy, ahogy az a legvalószínűbbnek tűnik, szimplán szeretjük a zenét. Mindenesetre volt idő, amikor az emberek füles és zene nélkül tették ki a lábukat az ajtón. Hátborzongató…
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
