Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Mi történt a magyar alterrel 2010 után?

Mármint én sem tudom pontosan, azért kérdezem.
Hirdetés
Hirdetés

Kezdésnek szerintem érdemes lenne definiálni, hogy mit értek jelen cikkben a magyaralter alatt. Mert ahogy ott van az olaszoknak az italodisco, a németeknek a krautrock, a briteknek a britpop, vagy a délszlávoknak a yu-punk, úgy a mi magyaralterünk is egy egyedi, saját zenei műfaj. Egy nagyon erősen dalszövegorientált, zeneileg viszont igencsak egyszerű gitárzene. Kispál és a Borz, 30Y, Hiperkarma és társaik.

Beszállsz, hogy duplázhassunk? Még 20 évet a független tájékoztatásnak!
Támogatom

A kérdés pedig az, hogy hogyan lett egy ilyen meghatározó, fesztiválokat feltöltő, népszerű műfaj egyik pillanatról a másikra egy rakás szar, és miért van az, hogy ugyan a régi rajongók még mindig megtöltik a koncerteket, de a most felnövő generációból már a kutya sem kíváncsi rájuk.

A Petőfi

Amikor nem is olyan régen bejelentették a Petőfi rádió átalakítását, olyan felháborodás robbant ki az országban, mintha a kenyeret vették volna el az emberektől. Addig ez a rádió tolta azokat a magyar zenekarokat, akik az itthoni koncertek legnagyobb részéért voltak felelősek, tehát kb itt volt lehetőségünk azokat meghallgatni, akiket aztán élőben is megnézhettünk. Ez sok szempontból lehetett volna jó, de nem lett az.

A Petőfi kiherélésekor elégedett voltam és boldog, mert a Petőfi herélte ki az én kamaszkorom magyaralterét. Az MR2 ugyanis valahol a nullás évek közepén gyönyörűen észrevette, hogy a 30Y-nal, a Kiscsillaggal, a Kaukázussal és társaikkal elkezdődött valami magyaralter reneszánsz, amihez hasonló ezelőtt utoljára valahol a 80-as 90-es évek fordulóján, a Kispál és a PUF berobbanásakor történt. Az MR2 fogta magát, beállt mögéjük, és nagyon ügyesen kikiáltotta magát a hivatalos magyaralter rádiónak.

Aztán elbaszták az egészet. Innentől kezdve ugyanis a Petőfis lejátszás volt a mérce. Kialakult egy olyan kép, hogy amit ők játszanak, az jó magyaralter, ez pedig nem feltétlenül volt igaz. És szépen lassan tele lett az ország közepes, vagy kifejezetten szar zenekarokkal, akiket játszott a Petőfi, a minőségre kevésbé, a divatra viszont annál inkább érzékeny közönség pedig boldogan hallgatta őket, mert hogy ugye az alter közben divat lett. És boldogan jártak az emberek Intim Torna Illegál koncertre, és nem foglalkoztak vele, hogy amit tesznek, az egy több évtizedes, Európa Kiadótól, meg A.E Bizottságtól kezdve Kispál és a Borzon, meg Quimbyn keresztül, Kistehénig és másokig fűzött gyönyörű, hazai hagyomány sűrű, taknyos pofánköpése. Egy underground műfajból eljutottunk odáig, hogy sokan a legnagyobb szart is meghallgatják, csak mert a divatot diktáló és fenntartó rádió azt mondja nekik.

Az idő

És közben az öregek szépen lassan öregek lettek. A Kispál feloszlott, a Kiscsillag inkább csak bohóckodás, a 30Y, ami valahogy mindig a fiataloknak szólt, egyre kevésbé hiteles festetthajú bácsiktól. A Quimby gyakorlatilag már csak hétmilliós koncertek látványos színpadára ír dalokat, a HS7 szintén feloszlott, Bérczesi Robinak pedig nagyon örülünk, hogy leállt a drogokkal, csak sajnos azóta nem ír olyan jó számokat. De legalább el tudja őket koncerten is játszani.

És itt jött be az a probléma, hogy ha esetleg bukkantak is fel jó zenekarok 2010 körül, azokat sajnos nem vettük észre, mert egy hatalmas szarfolyamból kellett volna kihalászni őket. A Petőfi rászabadított az országra 10 millió zenekart, és sokaknak egyszerűen se kedve, se energiája nem maradt ezek között megtalálni az esetleges jókat. Kedves régi MR2, kurvára nem hiányzol!

Van visszaút?

Nem valószínű. A klasszikus nagy magyaralter haldoklik. Nem fájdalmasan, nem is különösebben szomorúan. A most futó zenekarokat még mindig szereti a közönség, még mindig teltházas a Fishing, még mindig ezeknek a zenekaroknak a koncertjeiből él a vidéki szórakozni vágyó fiatalság. Csak el fognak fogyni. Pár zenekar, mint mondjuk az Elefánt még talpon tudnak maradni azzal, hogy más hangzással, vagy valami nagy újítással dolgoznak, de ilyenből nagyon kevés van.

Valami más jön, csak azt nem a rádiókban kell keresni. Az olyan zenekarok, mint a Ricsárdgír, vagy a Csaknekedkislány, az önironikus, idióta, de mégis nagyon okos humorukkal szerintem egy nagyon jó alapjai az új, magyar értelmiségi gitárzenének. Jutka meg már rég átúszott a folyón. Lassan ideje túllépni rajta.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés