Bejutni kicsit nehézkes, – főleg ha a titokzatos 2-es kasszát keresed – még a vihar szele is megsuhint, aminek következtében koncertek szakadnak félbe és kerülnek új helyszínre, de ez sem szegheti kedvünket – a FEZEN hangulat megállíthatatlan, volt.
Idén sem maradt el a metálkodás és a pornyelés Székesfehérváron. Bár a fesztivál utolsó két napján inkább a sárral és a széllel küzdöttünk, nem adtuk fel. A sátor kész, jöhet a jól megérdemelt fröccs és végre egy kis zene. Valóban kis, hiszen az első kiszemelt koncert a Milky Chance, ami félidőben véget is ér az ígért vihar miatt. Bár a fiúk a backstage bejáratánál folytatják a koncertet, nekünk csak annyit javasolnak a szervezők, hogy menjünk biztonságos helyre és erősítsük meg sátrainkat – bármit is jelentsen ez annak, aki eleve erősre építette várát.
Koncert nélkül a fesztiválnak semmi értelme, az egyetlen fix helyszínen azért megy a zúzás és közben a nagyobb koncertsátrakba menekítik az olyan neveket, mint Dub FX. A nap végül megmenekült, már csak a viharos éjszakát kell túlélni. Szombaton sem hagytak nagy nevek nélkül: délután a Random Trippel melegítünk, aztán Modestep DJ set segít, hogy mire megérkezik a Faithless, a hangulat a tetőfokára hágjon. Aztán megérkeznek ők, a britek, akik elképesztő hang-és fénytechnikával, na meg persze a klasszikusokkal biztosra mennek – a fesztiválközönség őrjöngve ugrál, miközben a sörök békésen repkednek.
Egy kis angol után jöhet a német, vagyis a legendás Guano Apes, akik ennyi év után is megmozgatják a közönséget. Sandra Nasic operatőrt vetkőztet, rajongó kezét nyalja és kissé zavaros tekintettel énekel a színpadon fekve, de éppen ez az, amiért megtelik a tér bulizni vágyókkal.
Vasárnap reggelre már csak a sátorbontáshoz erőt adó kávé, na meg a költözés marad. S bár csak a péntek-szombatról tudunk nyilatkozni, ami meglehetősen nehézkesen indult, talán minden résztvevő nevében mondhatjuk: jövőre ugyanitt találkozunk.