A magyar vasútnál kevés kellemetlenebb hely van a földön. Az éves középhőmérséklet 28-35 fok között mozog. Azok a pletykák, hogy a szövet üléshuzatok tetvesek valószínűleg nem igazak, de ezt ránézésre nehéz lenne megmondani. A wc-ben centimagasan áll a húgy. Nincs se hangszigetelés, se állítható hőmérséklet, se konnektor, se étkezőkocsi és wifi is csak a legritkább esetben. De mindez elviselhető lenne, ha nem lennének tele a kocsik olyan suttyókkal, akiknek az emberi viselkedés pár alapszabályát is nehezükre esik betartani. Itt van pár ilyen, amivel megelőzheted, hogy rosszalló pillantásokat kapj, abban a röpke három-négy órában, amíg megteszel százötven kilométert.
Ne csinálj direkt büdöset!
Beülsz egy zsúfolt fülkébe, merthogy máshol nincs hely. Hatan fogtok ott ülni úgy, hogy gyakorlatilag semennyire nem fog járni a levegő, hacsak nem akad egy bátor ember, aki a szociális konvenciót megtörve kinyitja az ablakot, ezzel vállalva azt, hogy meghallgatja egy nyugdíjas előadását a huzat hatásairól. De ez elég ritka. Szóval masszív emberszag lesz az út végére. Tudod mire nincs még szükség itt? Pállott banánszagra. Paprikás szendvicsekre. A kihűlt meki zsírszagára. Ugyanitt: ne igyál alkoholt se! Senki nem akarja a következő három órát a bűzölgő sörösdobozaid mellett tölteni. Vagy, ha muszáj mindezt, akkor csináld a folyosón/előtérben.
A hangerő
Itt mélyebb összefüggések működnek, mint ahogy elsőre tűnhet. Meg kell állapítanunk, hogy léteznek passzív és aktív hangoskodók. Az aktív hangoskodó ordítva mesél, vagy éppen visítva röhög. Mindenféle formában előfordul. Lehet a vidéki focistagyerek, aki arról pampog, hogy mit is művelt pontosan az Ildikével hétvégén. Lehet a nyugdíjas, aki különböző örökösödési illetve házasodási összeesküvéseket ordít a mellette ülő fülébe. Vagy az otthonról Budapest felé tartó irodista, aki egész úton a telefonjába sápítozza, hogy milyen hihetetlen dolgok történtek a teammel. Egyrészről, azért legyetek már halkabbak, mert senki mást nem érdekel, másrészről pedig ti tápláljátok a passzív hangoskodót. A passzív hangoskodó ugyanis mindent elkövet, hogy kizárja az aktív hangoskodót. Ami általában annyiban merül ki, hogy Guetta-át ordíttat a fülébe dobhártyaszakadásig.
Beszéljünk a WC-ről!
Az, hogy a mávos WC a pokol kapuja egyáltalán nem túlzás. Én már csak tudom, egyszer bent ragadtam másfél órára, mert valami barom kilopta belülről a kilincset. Szóval itt van pár profi tanács. Ha lyukas a cipőd, meg se próbálj bemenni. Nehéz eldönteni, hogy kézmosással, vagy anélkül járunk-e jobban (kulturált ember nem nyúl ahhoz a szappanadagolóhoz). NE NYÚLJ SEMMIHEZ!!! Vajon hogy lehetne élhetőbbé tenni a MÁV wc-t? Srácok, tanuljunk meg célozni, tényleg nem olyan nehéz. És lehetőleg ne zárjuk magunkra fél órákra az ajtót. És soha ne csukd be az ablakot.
