Sport, labdajáték, tesi óra, edzés – ezek azok a szavak, amiktől a hideg futkos a hátamon, rémálmaim első számú témája, és egész életemben próbáltam kihúzni magam alóluk. És most mégis elkezdek edzeni. Előre tudom, hogy szörnyű lesz ez a 6 hét, de ígérem, megpróbálok kitartani és minden fejleményről beszámolok nektek, remélve, hogy ti is kedvet kaptok az életmódváltáshoz – no meg én is…
Kezdjük az elején: a mai napig élénken él bennem az az óvodai emlékkép, amikor aerobic után minden csoporttársam kap matricát, hogy milyen ügyesen kacsatáncolt, csak én nem. Azt hiszem innen, majd a későbbi negatív visszajelzésekből és ügyetlenkedésekből ered minden ellenérzésem. Általánosban én dobtam legközelebbre a kis labdát, kidobóban a labda elől menekülés ugyan jól ment, de elkapni nem voltam hajlandó. Úszni, hátrabukfencezni, kötélre mászni, fekvőtámaszozni nem tudtam, futásban meg csak a túlsúlyos osztálytársaim nem előztek meg. A mai napig komoly kihívást jelent olyan sportágat találni, amit egy kicsit is élvezni tudok. A labdajátékoktól frászt kapok, futni utálok, táncolni nem tudok, víziszonyom van, a csapatjátékokban sosem jeleskedem, a kondit unom, a harcművészetekkel általában együtt járó életvezetési tanácsokból és a hierarchiából nem kérek. Marad a túrázás és a biciklizés, de ezekre sem tudom rendszeresen rávenni magam, hiszen azokat is csak jó társasággal élvezem.
Mindezek ellenére, egy gyenge pillanatomban jelentkeztem TOGU-ra. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a napi 15 óra ülőmunka (de jó is a munka+szakdolgozatírás kombó…) miatt már 2. napja fájt a hátam, kezdtem megőrülni a bezártságtól és a monotonitástól, ráadásul egy fél órás basic szextől is olyan izomlázam volt, ami már szégyellnivaló. Tehát ott ültem fájós háttal, izomlázzal a gép előtt és megláttam a hirdetést: „Ingyenes TOGU edzés 6 héten keresztül heti 2 alkalommal. Fontos: olyan alanyokat keresek, akik nem sportolnak rendszeresen!” Ó, hát ez pont nekem való, ilyen közegben le sem éghetek, gondoltam magamban és jelentkeztem, nehogy másnapra elmúljon a lelkesedésem. Azt, hogy mi is az a TOGU, nem is mertem megnézni, mert akkor tutira nem írok az edzőnek.
Tegnap volt az első alkalom, pontosabban még csak a felmérés, ahol kiderült, hogy az edző a szakdolgozatához végez kutatást, ezért egy alkalomról sem lehet hiányozni. Ennek nagyon örülök, így van esély, hogy ne lógjam el az órákat. Viszont az is kiderült, hogy rajtam kívül mindenki rendszeresen sportol, legfeljebb sérülés miatt nem tudott az elmúlt pár hónapban, szóval az örömöm nem teljes. Amikor a felmérés kezdődött, újra a megszégyenítő általános iskolai tesi órákon éreztem magam, ahol mindenben alulteljesítek. Annyira feszült voltam, hogy még a gerendán sem tudtam végigmenni, pedig az aztán nem nagy kihívás… Később kiderült, hogy fekvőtámaszozni még mindig nem tudok, a futást még mindig gyűlölöm, viszont plankban őstehetség vagyok. Fogalmam sincs hogy bírtam több, mint 3 percig első nekifutásra. Talán mégis van remény?
Jövő héten indul az edzés, kérlek, szurkoljatok! Mire számítok? Szenvedésre és kínokra. Mit remélek? Némi sikerélményt, az állóképességem javulását, és hogy talán találok egy sportágat, ami megtetszik vagy legalább rendszeresen rá tudom szánni magam. Persze az is jó lenne, ha lemenne pár kiló vagy formásabb lennék, de őszintén szólva ez soha nem adott elég kitartást. Bár nem vagyok kibékülve a külsőmmel, ha fogyni akartam, inkább kevesebbet ettem, mint hogy nekiálljak mozogni. Ráadásul ha vékonyabb vagyok, sem tetszem jobban magamnak, elvégre a teletubby-testalkatom arányai nem változnak. Szóval a rendszeres mozgásra való rászoktatásom egyetlen módja, hogy találok egy olyan mozgásformát, amit szeretek. Talán a TOGU lesz az. Remélem. Jövő héten jelentkezem!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
