Az első hét sikerei után viszonylag magabiztosan és félelem nélkül vágtam bele a következő edzésekbe. A harmadik órán valóban emeltünk a sorozat- és az ismétlésszámon is, de még mindig viszonylag jól bírtam a kiképzést a fekvőtámasz kivételével. Tényleg nem tudom, hogyan lehet megtanulni ezt a gyakorlatot, egész egyszerűen képtelen rá a testem, már a másodiknál kiterülök, mint egy béka. Persze az edző azt hazudja biztat, hogy lesz ez még jobb is, de hiszem, ha látom. Ráadásul mivel elfárad a karom a fekvőben – igen még abban a kettő darab félben is –, nehezen bírom a plankot is.
A negyedik edzésen viszont elkövettem egy alapvető hibát: szerda este elmentem sörözni. Bár az volt a terv, hogy egy, legfeljebb két sört iszom, kiderült a társaságban van egy szülinapos is, így muszáj volt meghívnom egy felesre az ünnepeltet. Két sör meg egy tequila után pedig már mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy másnap munka, majd edzés. Meg egyébként is, mostanában tök jól viselem a másnaposságot! Épp csak azzal nem számoltam, hogy otthonról szellemi munkát végezni közel sem olyan megerőltető, mint végigizzadni egy edzést.
Mondjuk úgy, hogy a teljesítményem jelentősen visszaesett és folyamatosan enyhe hányingerrel küzdöttem. Az edző fel is hívta a figyelmünket, hogy ne merészeljünk az utolsó felmérésen másnaposan megjelenni, mert bizonyítanunk kell, hogy eredményes volt ez a hat hét. Szóval most ünnepélyesen megfogadom, hogy az edzések előtti este otthon maradok, hogy ne essek kísértésbe. Nem éri meg.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
