Sajnálom őket. Minek az a hátikönyvtár? Több kérdést is felvet a dolog. Az első, hogy miért ne lehetne egy lényeges könnyebb mobilt, laptopot, vagy tabletet használni, a harminc kilónyi füzet, meg könyv helyett. Elvégre egy normális, nettel felszerelt iskolában sokkal kényelmesebb lenne. Az ellenérvek amúgy egészen kis primitívek.
1: Nem mindenkinek van, nem mindenki engedheti meg magának az ilyen eszközöket
De. Mindenkinek van. Nem mindenki engedheti meg magának? Itt jegyezném meg, hogy abból a pénzből, amit a szülők minden évben elköltenek az „új” tankönyvekre, évközben füzetekre, satöbbi satöbi, olyan tabletet, mobilt vagy laptopot lehet venni, ami elbírja a néhány évnyi anyagot.
2: A gyerek netezne, facebookozna, chatelne, nem figyelne a tanórán
Már írtunk róla, hogy a tanár dolga nem csak ledarálni az anyagot, bemagoltatni oldalakat és síri csendet tartani. Feladata az érdeklődés felkeltése is, amit ha rosszul csinál, vagy nem csinál, az nem feltétlenül az égetnivaló diák hibája. Egyébként meg a kölök arckönyvezik. És? Régen mi amőbáztunk, keresztrejtvényt fejtettünk, rajzoltunk, sutyorogtunk. Ha nem akartunk figyelni, nem figyeltünk. a tanórán nem figyelés intézménye, nem a facebookkal jött létre, annál sokkal ősibb mágiáról van szó.
3: időigényes kikeresni dolgokat, nem biztos, hogy az információ helyes
Időigényes? Láttatok ti már gyereket netezni? A könyv gerincéhez se ér oda a kezem, ők már tudják, osztják, lájkolják a választ. Sajnos a tanár-diák viszonyban a tanár gyakran nem hajlandó elfogadni, sőt egyenesen sértettséget vált ki belőle a felvetés, hogy neki is fejlődnie, idomulnia kell a diákjaihoz. Tanuld meg kezelni a technikát.
Nem biztos, hogy az információ helyes? Olyan ez, mint a dolgozatjavítás. ellenőrizd otthon az oldalakat és dolgozz azokkal, amiket megbízhatónak találsz. Lesz miből válogatni.
Hoppá, ez csak egy kérdés volt!
A másik, abszolút nagy kedvencem, hogy ha a gyerekem megtehetné, hogy a zsebében hordja a tudást, amit ehelyett a hátán kell hordania és félreértés ne essék, tényleg nehéz táskákról van szó, akkor ha a gerincének, vállának, hátának valami baja lesz, deformálódik, fáj neki este, akkor az iskola, vagy a tankönyvkiadó állja a gyógyszereket, a gyógytornászt?
Tudom, ez első körben nevetségesen hangzik, de végülis logikus. Megvetetnek a szülőkkel minden évben egy „új” könyvet, ami attól új, hogy megcseréltek benne két oldalt, mindezt iszonyatos pénzért, majd kötelezik a fiatalt, hogy ezt minden nap cipelje oda-vissza. Tisztelet azoknak az iskoláknak, ahol biztosítanak szekrényt a diáknak, vagy a padban hagyhatja a könyveit, bár ez is csak részmegoldás, hiszen a házifeladatok kidolgozásához is kell annyi lap, ami nehézzé tömhet egy átlagos iskolatáskát.
Mindegy, biztos bután, egyszerűen, vagy simán csak rosszul látom a dolgokat. Mindenesetre nálunk anno, komoly figyelmet fordítottak arra, hogy félévente a két szélső padsor helyet cseréljen és ezzel nagyjából le is volt tudva a gerincferdülés elleni küzdelem. Ezt mindig megcsináltuk és ettől mindenki megnyugodott. A gyerek rendben van. Megtettünk mindent, ami az egészséghez szükséges.
Nem kívánom, hogy napi multivitamint biztosítson egy iskola. Azt sem, hogy minden diáknak egy orvos legyen a padtársa. Azt is tudom, hogy az oktatás úgy ahogy van, reformra szorul és ez ennek csak egy gyíkfingnyi szelete. De vajon mennyire tesz jót egy fejlődő szervezetnek, hogy a saját súlyát cipeli a hátán?
