A koromfekete éjszakában mindenki találkozott már a koromfeketébe öltözött, szúrós tekintetű hústornyokkal, és a legtöbben hajlamosak vagyunk azt gondolni róluk, hogy nem értünk vannak, hanem ellenünk. Mert kiskirályt játszanak. Mert nem engednek tisztességesen bulikázni. Mert nem hagyják, hogy kirendeld még azt az utolsó utáni kör fröccsöt. És ki tudja, mikor lesz kedvük egy kiadós pofozkodáshoz, aminek a levét úgyis a szerencsétlen szórakozni vágyó bölcsészhallgató issza meg.
A helyzet azonban az, hogy a kidobónak nem elemi érdeke az erőszak, sőt. Könnyen elővehetik érte, és a helynek sem túl jó reklám, ha az hírlik róla, hogy ott a szeku folyamatosan ütlegel.
Jellemzően nem ők kezdeményezik a balhét, hiszen azt a hátuk közepére sem kívánják.
Erről azonban gyakran nem vesznek tudomást a mulatozók, főleg, ha már elég sok folyórozé lecsusszant. Ilyenkor jön az, hogy hadd menjek be, bent van a haverom / nőm / öcsém, fent vagyok a listán, be kell jutnom, engedjélbe, mérnemengedszbe, mérdobtálki, nem is vagyok hangos, nem is vagyok részeg. És így tovább. Egy Ontario tartományban található klub egyik biztiőre most ezt az oldalt is bemutatja egy rejtett kamerás felvétellel, amit az újév első perceiben rögzített.
Csodálatos kordokumentum arról, mennyi idiótát kell elviselniük nekik, és hogy ez mennyi türelmet kíván:
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
