Vannak egyetemek, amik a tanulmányi eredmények mellé egy rövid esszét is kérnek a jelentkezőtől. Egy ilyet lehet, ijesztő megírni, mert úgy kell magadat fényezni, hogy közben szimpatikus maradj, de legyél közben érdekes is és ne írj olyan sablon dolgokat, amiket mindenki un és akkor még gondold át, hogy mi unalmas másoknak és mi nem. Szóval elég összetett, és épp ezért talán ha lazán veszi az ember, még jobban is el tud sülni a dolog.
A tennessee-i Carolina Williams márciusban tudta meg, hogy felvételt nyert a Yale-re. Ez már önmagában nagyszerű hír, de ami még jobbá teszi a történetet, az az, amikor megkapta a levelet arról, hogy miért vették fel.
A max 200 szavas írásban azt kellett leírnia a jelentkezőknek, hogy mit szeretnek csinálni. Általában itt olyan tanórán kívüli foglalkozásokat írnak, mint a sportolás, képzőművészet, zene. Carolina más oldalról közelítette meg a dolgot.
„Amikor a pizzafutár csenget, mint Pavlov kutyája, egyből nyáladzok a hangra, mely a sajtos drágaságom érkezését jelzi” – írta esszéjében.
Az egyetem válaszlevelében röviden az állt, hogy a felvételiket értékelő tanár maga is nagy pizzarajongó és hangosan nevetve olvasta Carolina esszéjét. Véleménye szerint a Yale szerencsés lenne egy ilyen kreatív személlyel.
Habár a lány végül másik egyetemet választott, a sztori erős motiváló hatással bírhat. A pizza pedig király.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
