Reggel olvastam az Origo cikkét és minél többet gondolkozom rajta, annál betegebbnek tűnik az Eterni.me alternatívája a halállal kapcsolatos rettegés ellensúlyozására.
Who wants to live forever?
Az oldal ezzel a mondattal nyit, ami lássuk be, nem gyenge kezdés. A feltöltött információ alapján megalkotnak egy virtuális "ént", ami beszélget halálom után az ismerőseimmel chaten.
Mivan? Hát ki az Isten akarja ezt?! Így is kezdek kiborulni a manapság érkező hírektől (alapvetően nem ellenzem a fejlődés semmilyen formáját, csak mostanában elég töményen jön ránk az áldás, én meg nehezen tudom feldolgozni, hogy nemsokára teleportáló, intelligens robot lesz a halálból visszahozott énem klónozott, feljavított verziójából. És lesz bennem bluetooth).
Most meg ahelyett, hogy békében nyugodnék, zargassa a népet a programom? Elismerem, hogy nem vagyok szakértő ezekben a témákban (ha eddig nem tűnt volna fel), de remek magyar szokás szerint laikusként is tudok véleményt formálni! Az tök jó, hogy meg tudjuk ezt csinálni, de attól még nem feltétlenül kell.
Persze, ha valakinek ez hoz megnyugvást, vagy ezzel elfogadhatóbbá teszi számára, esetleg a szerettei számára az elmúlást, akkor egy rossz szót se szóltam. Csak szörnyű belegondolni egy ilyen beszélgetésbe:
Halott haver: Szia! mizu?
Élő haver: szevasz... Semmi extra, most jövök a temetésedről.
HH: Milyen volt?
ÉH: Nem volt rossz, majd küldök képeket, ha gondolod.
HH: És amúgy mivan veled?
ÉH Semmi extra... És veled...?
HH: Köszi, itt sincs semmi extra.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
