Todd Philips igazán jól menő vígjátékokat dobott össze eddig. Neki köszönhetjük a Sulihuligánokat, a Másnaposok-trilógiát vagy éppen a Terhes társaságot. Szóval, nagyjából a popkultúra utóbbi 10-15 évének vígabbik rétegét. Emberünk pedig most egy olyan filmre adta a fejét, amiben benne volt a potenciál, hogy a Wall Street Farkasához hasonló igazi tökös alkotás legyen. Olyan karakterekkel, akikkel szívesen cserélnénk helyet, mert bár a film végén valószínűleg elbuknak, addig azonban az élet császárai, a világegyetem Istenei, a leglazább menőségek, akiket valaha ez a sárgolyó a hátán cipelt. A Haverok fegyverben azonban sajna nem lett ilyen, de miért is? Na, akkor sorolom.
Adott nekünk két szemtelenül fiatal, amerikai csávó, akik közül az egyik egy olyan pacák, aki még a málnafagyit is rádumálja a talpig fehérbe öltözött csajra. Maga a megtestesült salesmenedszer a hátsó pajtából. És ez az a szerep, ami úgy illik Jonah Hillre, mintha csak rászabták volna. A pasas egyszerűen maga a karakter. Mintha, továbblépett volna a Wall Street Farkasából. Most is ugyanaz a minden hájjal megkent szemét kis seggdugasz, akivel jobb nem ujjat húzni, mert a végén úgyis ő fog nevetni.
A páros második fele azonban egy két lábbal a földön járó, sokkal inkább az erkölcsök mentén játszó srác, akit Milles Teller alakít. Az ő kettősükből eleve adódik egy jó kis body movie alap, amit csak tovább kellett volna egy kicsit írni és bőven elég lett volna a fegyverek, a kábszer, meg a hihetetlen kalandok körítése, amit embereink átéltek. És valóban átélték, hiszen valóban megtörtént, hogy két huszonéves srác nyert egy megrendelést az amerikai hadseregtől, amiből akár dollár tízmilliókat is kihúzhattak volna, ha. Na de nem lövöm le a poént.
Szóval az baj az ezzel a filmmel, hogy Phillips nem tudta eldönteni, hogy mi is legyen ez a gyerek. Vígjáték, dráma, háborús film? Mi? Így hát a film hol extra laza, hol pedig nagyon drámai próbál lenni. De csak próbál lenni, mert egy következő lökéshullámmal ismét visszazökkenünk a laza, fegyvernepper stílusba. Ha pedig ez a vegyes felvágott nem lett volna elég, akkor ott van még a film indokolatlanul hosszú játékideje is. 6 perc híján kettő és fél óra, és azon felül, hogy egy idő után már csak az óránkat figyelgetjük, nem történik semmi érdekes. A csavarnak szánt csavar előre kiszámítható, sőt. Olyannyira a pofánkba van tolna, hogy az már arcpirító.
Nagyon lehetett volna ebből a filmből a következő Wall Street Farkasa, de nem lett. Csak egy érdekes történet, ami hullámvasút szerűen van elmesélve. Azért nem mondanám azt, hogy nem éri meg a mozijegy árát, mert nagyon is megéri. Már csak Jonah Hillért is. A srác egy ganxsta, miatta fogod azt mondani, hogy szarok a kondira, akár még +30 kilóval is én leszek legnagyobb arc a flaszteron.
Értékelés: 7/10.
Akinek ajánlom: Lepedő árusoknak. Tényleg, nézzétek meg srácok, hogy lepedőkkel hova lehet eljutni. Jah.
Akinek nem ajánlom: Csomagolócég-vezetőknek. Ők valószínű magukra ismernek majd és nagyon, de nagyon dühösek lesznek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
