Azt gondolná az ember, hogy ha valaki megnyeri a világ legnagyobb és egyben legfárasztóbb autóversenyét, utána kicsit megáll, esetleg leül, talán még hátra is dől, csak hogy pihenjen valamicskét. Ezzel szemben még ki sem hűltek az abroncsok a Porschén, amivel Romain Dumas csapattársaival megnyerte a Le Mans-i 24 órást, ő már úton volt Colorado felé, a világ legnagyobb és legkeményebb hegyi versenyére.
A Pikes Peak International Hill Climb egy 20 km hosszú pályán fut. Ami ebben extra, hogy a cél 1440 méterrel magasabban van, mint ahonnan az autók elindulnak. Ezt a távot kell minél gyorsabban megtenni kifejezetten erre a célra épített brutális versenyautókkal. Dumas idei győzelmével a második ember lett a világon, aki 9 perc alá ment 8:51,445-os idejével. Ez 130,81 kilométeres átlagsebesség. Egy durván emelkedő, hajtűkanyarokkal teletűzdelt, szűk közúton, ahol túl sok a szakadék, és túl kevés a szalagkorlát.
Persze ez még mindig sehol sincs a másik 9 perc alatti időhöz képest, amit a kilencszeres ralivilágbajnok Sebastien Loeb produkált még 2013-ban. Az egy 8:13,878 volt, amivel másfél perccel döntötte meg az addigi rekordot. Mondjuk az ő Peugeot-ja 200 lóerővel izmosabb volt Dumas gépénél.
Ha pedig azt hiszed, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor van egy rossz hírem. Vagyis inkább egy jó. Ezt az utat csak 2002-ben kezdték el leaszfaltozni. Képzeld el ezt az egész 20 kilométeres, brutális pályát földúton. Vagy ne képzeld, inkább csak nézd meg!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
