Tegnap hivatalosan is megnyitotta kapuit a Sziget Fesztivál. És ha már a kapunyitásnál tartunk, már az árulkodó volt, hogy a sajtós jegyek átvételénél hosszabb sor állt, mint a normál jegyeknél. Persze érthető, nulladik nap, kevésbé tömény program, szakadó eső. Be kell, hogy valljam, a másfél órás sorban állás a viharban nekem is majdnem elvette a kedvem a bulitól, de pár cubalibre után el tudtam engedni a vizes cipőm okozta kényelmetlenséget és akkor szót sem ejtettem még a legőrültebb zenekar fellépéséről!
Számomra óriási meglepetés volt, hogy minden zenekar percre pontosan kezdett. 19 óra 32 perckor a Die Antwoord már kőkeményen tolta a hangulatot, 20 óra 5 perckor Yolandi már a harmadik fellépő ruháját cserélte le, Ninja pedig már másodszorra bodysurfingelt. A zef kultúra királyai jól felépített műsorral, a régi slágerek és az új számok megfelelő arányával, Ninja állatkodásával igazi veretős partyt adtak, a közönség tombolt.
Az első igazán negatív tapasztalat azonban az első söröm kikérésénél ért: Erste Bankosok készüljetek fel, nem fogtok tudni fizetni a bankkártyátokkal. Nem tudom, hogy más bankot is érint-e a probléma, mindenesetre elég kellemetlen volt pénz nélkül megoldani az alkoholbevitelt. Tudom, tudom, ki lehet váltani a fesztiválkártyát is, de egy ekkora volumenű rendezvénytől elvárná az ember, hogy használni tudja a saját kártyáját, főleg ha csak egy napra megy és nem akarja a másfél órás sor kivárása után további sorban állással húzni az időt. Szerencsére baráti segítséggel sikerült áthidalni ezt az akadályt is és talán túl magas elvárásokkal, de a Die Antwoordnak köszönhetően felpörögve vártuk a The Chemical Brothers fellépését.
Ami el kell, hogy mondjam, csalódás volt. Ütős kezdés (Hey Boy Hey Girl) után a hangulat alábbhagyott, a koncert közepét már csak az egyébként zseniális vizuál vitte. Sajnálatos, hogy kicsit lötyögősre vették a figurát, ami a Die Antwoord hangulata után kevésnek bizonyult és a tömeget ellátva, ezzel nem csak én voltam így. Megunva a heringpartyt, kicsit kijjebb is mentem a tömegből, hogy egy pohár sörrel a kezemben elchillezzek a kivetítőre. Az volt a tervem, hogy ha véget ér a koncert, haza is megyek, elvégre holnap is lesz nap, ráadásul ez még csak a bemelegítés volt. Arra azonban nem számítottam, hogy a hajnalban fellépő dj-k annyira kitesznek magukért, hogy képtelenség lesz elmenni 1-1 sátor mellett táncolás nélkül. Így történt, hogy éjfél helyett hajnali 4-ig buliztam hol egyik, hol másik sátorban, majd hullafáradtan, de végül mégiscsak elégedetten dőltem az ágyba. Kezdetnek megteszi.
