Van, aki bárhol képes olvasni. Van, aki a természetre esküszik. És van, aki csak a szoba magányában tudja igazán átadni magát a fiktív eseményeknek. Jómagam az első csoportba tartozom. Legextrémebb olvasásom azt hiszem, a sétálás közbeni volt, de hát mit tehet az ember lánya, ha éppen nagy izgalmakat tart a kezében. Ennek ellenére mindig is irigyeltem azokat, akik pöpec, pihe-puha és ablak melletti olvasósarokkal rendelkeznek. Az ablakpárkányom sosem volt alkalmas, arról már nem is beszélve, hogy az ablak is befelé nyílik. Így mindig maradt az ágy, meg a pokróc.
Aztán rájöttem, hogy nem kell ehhez az illúzióhoz ragaszkodnom, lehet ezt másképp is. Rábukkantam a következő sorozatra (gyűjteményre?), amitől rögtön kuckóépítő és olvasnivaló kedvem támadt. Íme, a kedvencek, ami közül nehéz választani, de inspirációnak tökéletesek.