A szituáció a következő: Budapest összes útja, kis utcája jégpályává változott az elmúlt hetekben, és nagyon ritka, vagy egyáltalán nem is történik meg, hogy felszórnák a járdát. Így hát nem meglepő, hogy tízpercenként elcsúszik valaki a sarkon, és rengeteg idős ember ül a kórházban combnyaktöréssel. Ami tök normális ilyenkor, miért is érintene meg minket komolyabban, ők idősek, elesnek, jobban kéne vigyázni. Velünk persze ez nem történhet meg, miért is történne?
A baj természetében benne van, hogy mindig mással történik
És mi van akkor, amikor elmész pénteken szórakozni, és mit sem sejtve sietnél haza, de kimegy alólad a lábad, és meg is történik a baj, többek között beütöd a fejed. Innentől kezdve nem sok mindenre emlékszel, csak annyira, hogy felszálltál a villamosra, és utána teljes sötétség. Mert van, hogy veled történik a baj. És ez a baj lehetne sokkal, de sokkal nagyobb, ha nincs ott valaki, hogy segítsen.
Szerencsére nekem volt, nem is egy ember
Aki még nem ájult el életében, az örüljön, mert kevés annál kellemetlenebb érzés van a világon, mint amikor nem tudsz magadról, és hiába próbálsz újra és újra magadhoz térni és felfogni azt, ami körülötted történik, egyszerűen nem megy. És közben ott van az a hang a fejed hátuljában, ami azt kiabálja, hogy ez semmi jót nem jelent, mi van ha annyira beütötted a fejed, hogy itt helyben annyi neked?
Szerencsére nem ez történt, és ismét pozitívan kellett csalódnom a pesti emberekben, mivel két lány addig ott maradt velem, amíg meg nem bizonyosodtak róla, hogy tényleg rendben leszek, és anyukám odaér a helyszínre, vállalva, hogy elmegy az utolsó vonat, ami kivinné őket vidékre. Szerintem kevés olyan szituáció létezik, amikor az emberek pozitívan nyilatkoznak idegenekről, akik a sztereotípiákra rácáfolva emberségesen lépnek fel olyan helyzetekben, ahol nem feltétlenül lett volna kötelességük.
Merthogy nincs olyan, aki ne hallott volna legalább egy rémtörténetet Budapestről
Ahol a lopás és az erőszak olyan szokványos, hogy már-már klisének számít. Nem csoda, ha úgy nézünk a többi emberre, mintha rajtunk kívül mindenki potenciális bűnöző alapanyag lenne. Nemhogy segíteni, de megközelíteni se szeretjük az idegeneket. Lesütött szem, rosszallóan ráncolt szemöldök és felgyorsított léptek jellemeznek ilyenkor sokunkat. Ez nem ok nélküli félelem, vagy undor, aki a földön fekszik ájultan, az a szemünkben inkább egy lecsúszott, alkoholista állat, mintsem egy segítségre szoruló embertárs.
Teljesen szokványosnak számít, ha valaki elalszik a buszon/villamoson, kiemelik a pénztárcáját, megfogdossák, megfenyegetik. És nem csak fiatal lányokkal történik ez, számos horrorsztori kering a hírhedt Pesten Hallottam csoporttól kezdve különböző fórumokon át a neten is, amiben felnőtt férfiaknak/nőknek volt már hasonló tapasztalata, de legalább is mindenki hallott valakiről, akivel történt már ilyen.
Viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni valami nagyon fontosat
Hogy nem csak rosszra vagyunk képesek, hogyha valakit baj ér, ott vannak azok, akik rögtön segítenek. Itt vagyunk mi, emberek és ez a magyarokra duplán igaz, senki meg se próbálja letagadni, hogy iszonyatosan pesszimisták tudunk lenni, és az életünk felét panaszkodással töltjük, aminek a felét mások szidása teszi ki.
De ha egyszer körülnézünk, és jobb esetben ehhez nem kell semmilyen bajnak történnie, akkor meglátjuk azt, aki a nagy hidegben is forró teát osztogat az aluljáróban a kevésbé szerencséseknek, azt aki felsegíti a nénit a buszra, vagy akár azt, aki miután elájulsz, biztosra megy, hogy nincs komolyabb bajod. Akkor lehet, hogy az emberiségben való folyamatos csalódás után ad az az egy pillanat egy kis pluszt. Egy olyan pluszt, ami máskor majd téged ösztönöz arra, hogy ne mindig csak magadra gondolj, hanem ha kell, segíts másokon is.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
