Több okból szerezhet valaki az Instagramon több ezres követősereget, vagy híresség, vagy modellalkatú huszonéves, aki ki tudja miből, de már körbeutazta a fél világot, vagy valaki olyan, aki azonosulni tud a mindennapi emberek problémáival, jelen esetben megmutatja egy néggyerekes apuka mindennapjainak nehézségeit és persze örömeit.
Tökéletes képek tökéletes családokról, kisbabákról, életekről – te is rosszul érzed magad a bőrödben, ha ilyeneket látsz?
Ne aggódj, Simon Hooper ezt pontosan tudja, hiszen négy lánygyermekkel áldotta meg őt a sors, és bizony nem mindig könnyű akár a mindennapi feladatokkal is megbírkóznia. Ezt pedig nagyon viccesen meg is örökíti:
1.
A héten a legidősebb lányomnak szexuális felvilágosításban volt része az iskolában. A gyerek nagyon érett, hiszen az anyja szülésznő, az átlaggyerekeknél jóval többet tud:
ebben a házban nincs nunika, meg pisilő, szigorúan vagináról beszélünk.
Természetesen pont ma este, amikor az anyja nincs itthon, kellett neki kérdezősködnie a férfiakról. Zavarba jöttem, mint egy gyerek, de megígértem, hogy őszintén válaszolok neki.
A kedvencem:
- Apa, te használsz óvszert?
– Igen.
– Akkor miért van ennyi gyereked?
Touché.
– Anya és te háromnál többször is szeretkeztetek?
Felkacagtam: – Sokkal, de sokkal többször… legalább kilencszer vagy tízszer. (Nem akartam, hogy azt higgye, szexmániás vagyok.)
Ha azt is megkérdezi, hányszor nyúltam magamhoz… szerintem magzatpózba gömbölyödöm és egészen egyszerűen belehalok.
2.
Holnap van a lányok nemzetközi napja, én pedig – hiszen megvan rá az okom – ünnepelek. Bár otthon számszerileg el vagyok nyomva, ünnepelek, mert a lányaim erős, független fiatal hölgyek, akik egy olyan világban nőnek fel, ahol bármi lehet belőlük, amit csak akarnak (egy kis biztatás után).
Az egyenlőségre hajtunk, és a lányokat magunkkal egyenlőnek látjuk (kivéve engem, én felsőbbrendűnek találom őket). Akad még bőven olyan hely, ahol a lányok másodrendű polgárok, és korlátozottak a lehetőségeik. Ez nem maradhat így. Este adjatok nekik puszit, és mondjátok el nekik minden nap, hogy a határ a csillagos ég.
3.
Most akkor csak én jártam így, vagy minden férfinak meg kell tanulnia egy húsz centis sávon aludni az ágy szélén? Az ágy nagyságától és a benne tartózkodók számától függetlenül én mindig a “férfizónában” találom magam. Már annyira hozzászoktam, hogy ezen a korlátozott helyen alszom, hogy szerintem egy kerítés tetején is el tudnék szunnyadni anélkül, hogy leesnék róla.
Az ágy nagyobb részén (az ígéret földjén) az asszony meg a gyerekek úgy alszanak, mint a tengeri csillagok, a hátamba térdelve, de panaszkodnak, hogy túl későn fekszem le, túl hideg vagyok, vagy a lábfejem átnyúlik az ő részükre. Az ágy viszont finom meleg, ami a fogadtatásról nem mondható el, amikor megjelenek. Remélem, az óraállításkor nyerek pár percnyi alvást, több helyet úgysem fogok!
4.
Ezek mi vagyunk, két perccel azután, hogy a ránk bízott gyerekek száma kettőről négyre nőtt. Szülésznő feleséggel és négy gyerekkel néha elfelejtem, milyen szerencsések vagyunk. Természetesnek veszem, hogy a lányaink egészségesek, a szülések pedig izgalommentesen zajlanak. Sajnos sok esetben ez nem így van, ezért támogatok több kezdeményezést, ami a csecsemőhalálozást hivatott csökkenteni a fejlődő országokban.
5.
Clemmie egy egészen egyszerű dolgot bízott rám ma este: pakold be a babatáskát (egy éjszakára elutazunk). Rögtön ördögi tervet szőttem – miért nem tudok én semmit komolyan venni? – és behívtam a gyerekszobába: Te mondtad, hogy pakoljam be a babatáskát! Tessék! Azt hittem, röhögni fog. Nem röhögött.
Aztán javasoltam neki, hogy vágjunk lyukat a táskába, hogy a gyerekek lába kilógjon, tudod, mint a kutyahordozókban, de lányaim anyja nem örült annak, hogy a méregdrága bőrtáskáját használom viccelődésre, így fülem-farkam behúzva összepakoltam. Pelenka, babadrog (tejpor), játékok, amivel úgy sem játszanak, bébiőr. Még így is berakhattam volna a fél háztartást. #feneketlentáska
6.
Mai találmányom: a gyerekcipő. Egy vagyonba kerül, az égvilágon sehova sem jutsz el benne, öregít, hiába takarítod, mindig koszos, és mindig másfelé megy, mint amerre te szeretnél haladni. Ha belegondolok, ez maga a borzalom. Újratervezés... #sosemfogomeladni #ólomláb
7.
A lányok fogzanak, és ebből nem is csinálnak titkot. Nekem elég lett volna egy email értesítés, de ők inkább a hangjukat hallatják, amiből úgy tűnik, hogy nem igazán élvezik ezt a fejlődési szakaszt.
Nem visítanak, a hangjuk inkább egy sebesült vadállat nyöszörgésére emlékeztet, amikor az ember alig várja, hogy véget érjenek a szenvedései.
Nem hibáztatom a csajokat, mintha a Nyolcadik utas a halál egyik rövid jelenete zajlana a szájukban, természetesen lassított felvételen (bár a kibújó fogak nem gyilkolják le egy űrhajó teljes személyzetét, szóval akad némi különbség is).
8.
Egy sétával és játékkal töltött hosszú nap után az ikreket meg kellett fürdetni, és nekem is fürdenem kellett, így aztán a képen látható módon végződött a bébiszitterként töltött második napom. (Én magamtól nem veszek habfürdőt… férfi lennék, vagy mi).
Elméletben jó ötletnek tűnt a közös fürdőzés. A valóságban azonban úgy éreztem magam, mint egy kék bálna, aki hívatlanul teszi tönkre apró emberkék magán wellnesspartiját. Ha a kisbabák tekintete ölni tudna, már régen halott vennék. A kép készítésekor törölközővel takartam el a stratégiai fontosságú helyeket. (És igen, mielőtt megkérdezitek, a fotó álvánnyal készült. Teljesen egyedül voltam otthon!) Jön a harmadik nap.
9.
Most akkor sértődjek meg, hogy amikor nekem kell felöltöztetnem a lányokat, ahelyett, hogy kiélhetném a kreativitásomat, és döbbenetes, feledhetetlen költeményeket varázsolhatnék rájuk, a ruhák ott állnak kikészítve, amikor betrappolok a szobájukba?
Na jó, bevallom, ha rajtam múlik, fiúsan öltöztetem őket, a réteges öltözködés fontosságáról néha megfeledkezem, a színek és a minták helyenként ütköznek, a zokni többnyire lemarad, rugdalózó az utcára is megteszi, és ha egyformán öltöztetem őket, fogalmam sincs utána, hogy melyik melyik. De ha kapnék még egy esélyt, a nagy számok törvénye alapján egyszer csak sikerülne eltalálnom mindent!
#énisfeltudnámőketöltöztetni
10.
Egy dologra, mi apák, tuti jók vagyunk: mobil emberi mászókaként remekül megálljuk a helyünket. Akár egy tehetségkutatóban is részt vehetnénk: hány családtag tud egy időben rajtad lógni, mielőtt porckorongsérvet kapsz, és zokogva összeesel a gyerekszoba közepén, mint egy kiskölyök, aki beverte a térdét? Most már csak az kellene, hogy lányaim anyja felmásszon a hátamra, az ikrek meg megüljenek a vállamon. Tutira nyernék. Jövőre be is nevezek.
#miértmindignekemkelleztcsinálni
11.
Valaki hívja a rendőrséget, lefotóztam, hogy egy pasit kirabolnak fényes nappal! A kis csalók először azt tettetik, hogy szeretik az áldozatukat, aztán, amikor elolvadnak tőlük, elkezdik az arcukat tépni, a hajukat húzni, és addig nyáladzanak rájuk, amíg tejet vagy kekszet nem kapnak. A gyanúsítottak ugyanúgy néznek ki, még az apjuk sem tudja őket megkülönböztetni. Kábé hetven centi magasak, fura akcentussal beszélnek, és nagyon cukik.
Néhány korábbi áldozat szerint olyan a szaguk, mint az ovis vécéknek, de ez még megerősítésre vár.
12.
RENGETEG játékunk van, néhányat kaptunk, néhány új. Ha a kézzel faragott, nem mérgező, biofából készült építőkockákat – Norvégiából szeretettel - kínálom fel nekik, undorodva végigmérik, majd arrébb lökik őket. Aztán elindulnak, és begyűjtik a kulcsokat, a telefonokat, a pénztárcákat és bármit, ami távirányítóra emlékezteti őket. Ha nem találják, addig nyüszítenek, amíg oda nem adom nekik őket. Hány reggelen káromkodtam csendesen és szidtam a babákat, akik elrejtették a kulcsomat, a hitelkártyáimat vagy az aprót. Nem árt, ha hozzászokom. Állítólag a tinilányok is ezeket lopkodják.
13.
Ezek ketten itt egész nap a bokámba kapaszkodnak. Úgy járkálok, mintha üvegcseréppel lenne beszórva a nappali, nehogy rájuk lépjek. (Senki sem szereti a sírást, amikor egy apró praclira lépsz, aminek nem is szabadna ott lennie, ahol éppen van). De legalább feltakarítják a padlót, mi lenne, hogy a felmosórongyot rákötném a hasukra? Szokjanak bele korán a házimunkába. Ja, a padlólap marokkói minta, és cementből van.
14.
Miért jár a fürdés mindig azzal, hogy a lehető legtöbb családtag zsúfolódik be a ház legkisebb helyiségébe? Szerintem a két legnagyobb élvezi, hogy a kicsik olyan műsort adnak, mintha a Tropicariumban lennénk. Két rózsaszín, csúszós kis lény csapkod összevissza, addig tekergőznek, amíg ki nem szabadulnak az ülőalkalmatosságból, és szivacsot szopnak. Clemmie és én vagyunk a medenceőrök és a forgalomirányítók. Szerintem belépőjegyet fogok szedni. Vigyázz az ajtóban elhelyezett pelenkabombákkal és a vízzel!
15.
A modern technika csodája. Miért, miért adtam a legnagyobbnak egy iPod Touch-ot? Igen, tök szuper, hogy akkor is beszélhetünk, amikor elutazom, de a postaládám tele van emojikkal megtűzdelt spamekkel, amikor a gyerek unatkozik. (A kakás emoji a kedvence.)
Ma egy meeting alatt azt írtam neki, hogy mivel nyolc órával előtte járok (vagyis a jövőben vagyok), elküldöm neki a nyertes lottószámokat, amivel garantáltam nyerni fog, hiszen én már tudom, mik lesznek azok. Beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy hülyeséget beszéltem, de én jót röhögtem rajta. És igen, tudom, hogy rosszul nézek ki, de 22 órát repültem, mégis mit vártok?
