Milyen érzés az utolsó évet megkezdeni a gimiben? Nem fogott el különösebben semmilyen átszellemült érzés, amikor szeptember elsején mentem a suliba és a már szinte el-elfelejtett emberszagot éreztem a hármas metrón, és öten tapostak meg míg elértem a Dózsáig. Fura nyilván, mert benne van azért az emberben, hogy utolsó tanévnyitó, utolsó klisékkel teletűzdelt beszéd, utolsó nagyon szégyenletes próbálkozás a szózat eléneklésére többek részéről, de azért na, mégis csak ide járok három éve, ki tudja, jövőre ilyenkor hol leszek? Mert, hogy én még nem, na az biztos. Persze az osztályfőnök, az összes tanár, sőt az egész családom szerint már rég meg kellett volna szállnia az ihletnek, hogy mivel is akarok foglalkozni egész hátralévő életemben, de eddig még nem történt meg, és már-már elkerülhetetlenek a rosszalló tekintetek minden irányból. Nyáron meg még kiélvezve az utolsó bulikat, fesztiválokat egy egész évig tartó hajtépés előtt nem az volt a napi program, hogy bújom a felvi.hu-t, jobbnál jobb szakok után kutakodva.
Ma végre megcsapott viszont az a felülmúlhatatlan érzés, amit általános iskola nyolcadik osztálya óta nem éreztem, mégpedig hogy mi vagyunk a legnagyobbak, és ebből persze számos előnyünk is származik majd az év folyamán (nem). Bár a gólyák megszeppenve adták át a helyüket a büfé előtti sorban, de ezt inkább a reggeli fél hatos kelésemnek és az ezáltal szenvedő arckifejezésemnek könyvelem el.
A nap fénypontja viszont mindenképp az a pillanat, amikor a frissen kapott tankönyvek súlyától roskadozva, sok-sok érettségi infóval ellátva mennél már nagyon haza, de kedvesen ráköszönsz a téged immár negyedik éve tanító biosz-kémia szakos tanárra, és látszik az arcán, hogy soha a büdös életbe nem tudná megmondani, hogy mi a neved, na akkor elkezdesz azon gondolkodni, hogy egyáltalán megéri-e.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
