kezdjünk el kicsit számolgatni
Tegyük fel, hogy valaki középiskola után költözik Pestre. Tegyük fel azt is, hogy tovább akar tanulni, méghozzá olyan vonalon, ahol esélye sincs munkát vállalni a tengernyi tanulnivaló mellett. Persze ilyenkor jönnek a szuperemberek, akik bekommentelik, hogy ők bizony lehúztak 20 órát a suliban, aztán dolgoztak még aznap(!) 15 órát, mellette jótékonykodtak, sportoltak és felolvastak időseknek, természetesen mindezt valahogy egy nap 24 órájába sűrítve. Szóval mit kell rinyálni.
Meg lehet menni koleszba, meg lehet olcsóbb lakást keresni, meg lehet egyszerre 8-an összeköltözni, szóval nem az árakkal van gond, hanem azzal, hogy a mai fiatalok mind elkényeztetett, nyavalygó pudlik. Rendben, legyen így, ha valakinek ettől vonzóbb a saját élete. Erről ennyit.
Szóval az albérletet, de legalábbis egy részét általában a szülőknek kell fizetni. Hány család engedhet meg magának havonta egy 100-150 ezres kiadást, amiben még benne sincs, hogy a gyerek eszik valamit. Egyébként respect a szülőknek, mert az ilyen helyzetek a legtöbb esetben megoldódnak, hála a "nyugi, lesz valahogy, lányom/fiam" hozzáállásuknak.
Másik nagy segítség a diákhitel, amiben a hitel kifejezés máris rettegést és undort vált ki a legtöbbekből, de érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon tényleg egészen normális a diákhitel, mind kamatok, mind pedig visszafizetés szempontjából korrektek és rugalmasak, szóval nem szabad egyből elvetni a lehetőséget, legalább olvassatok utána!
Másik komoly kérdés, az időzítés. Azt veheti észre, aki már most lakásra vadászik, hogy amit délelőtt kinézett, azt délután már elvitték. És ez a helyzet a felvételi eredmények kihirdetése után csak fokozódni fog. Szóval mi éri meg jobban? Most kibérelni egy lakást, amiben lehet, hogy nem is fogunk lakni a nyáron és fizetni a havi bérleti díjat, vagy kivárni és kockáztatni annak a lehetőségét, hogy elszalasztunk egy remek lakást és már csak olyanok maradnak, amikbe nem szívesen megyünk?
Nehéz tökéletesen időzíteni a költözést
Nagyon nehéz megtalálni a jó időpontot, amikor még van miből válogatni és az ember mégse érzi, hogy a pénzt az ablakon dobta ki egy lakásra, ami üresen áll a nyáron.
Aztán ott van a szerződés problematikája. Nem egy embert vertek már át, vittek bele a susnyásba, egy jól megírt szerződéssel. Olyanról is lehet hallani, hogy valaki több embertől gyűjtötte be a foglalót, majd eltűnt. Ahogy az is megesett már, hogy az érdeklődő kért egy példányt a szerződésből, hogy megmutassa a jogász ismerőseinek, aminek hallatára a lakás tulajdonosa inkább elküldte. Nem mindenki potenciális bűnöző, a legtöbben szimplán ki akarnak adni egy lakást és pont. Ettől függetlenül nem szabad vakon megbízni senkiben, tekintve, hogy ez nem is bizalmi kérdés, mindössze egy megállapodás, aminek kapcsán nem bűn, ha mindkét fél biztosítani kívánja magát.
Szóval nem egyszerű dolog lakást találni. Ebben az esetben is hasznos, ha vannak ismerősök, barátok, akiket rá lehet uszítani a feladatra. És bár elég zord képet sikerült festenem a helyzetről, azért túlaggódni sem kell a dolgot. Nyugi, lesz hol laknod. Csak készülj fel rá, hogy nem lesz olcsó. Nagyon nem.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
